Itthon vagyok, még mindig, de már nem élvezem annyira, mint hét elején. :S Most már szerencsétlenek igazán megegyezhetnének. Így a ember teljesen a lakásába van zárva. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg lehet unni az itthonlétet, és hogy ennyire frusztráló lehet az érzés, hogy nem tudok sehova se menni. Na mindegy, ebbe azt hiszem még senki nem halt bele, tehát nekem sem kellene ennyire nagyon szenvednem ettől a helyzettől. Ma legalább valami hasznosat alkottam a társadalom részére.... na jó, talán a társadalomnak ebből nem sok nyeresége, de a családnak mindenképpen. Mosás, hajtogatás, vasalás, főzés.... ilyesmik. :) És tényleg jobb érzés így lefeküdni. Most még filmet töltök, amíg fent bírok maradni, aztán majd holnap folytatom. Am... és hétfőn már mindenképpen menni szeretnék suliba, és ha sztrájk lesz, akkor el kell indulnom negyed hétkor, és félórákat kell állnom a megállókban, és nem tudok majd hazajönni, de ezt esetleg egy dettiféle ottalvós kiruccanással meg lehetne oldani. :) Igen, Detti meginvitált hozzájuk, és valószínűleg el is megyek. :) Márton Áron; jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése