...

Ha csak egy órácskára is Isten lehetnék... persze nem akarok az Örökkévaló fölé emelkedni, csupán látni a jövőmet, a kapcsolataimat, a tanulmányaim eredményét. Csak egy pillantást vetni a 28 éves énemre, hogy tudjam, miért érdemes güriznem, mibe érdemes energiát fektetnem.
Jelenleg semmiféle hatalmas döntés előtt sem állok, mégis olyan döntésképtelennek érzem magam. Miért van ez??? Tök bosszantó látni, hogy csak telnek a napok, eltelnek hetek, hónapok, és egy lépéssel sem vagy előrébb, mint januárban voltál. Hogy éljek a közhellyel, úgy érzem magam, mint aki egy mókuskerékben rohangál, de semmi nem változik körülötte, csak belefárad a puszta létbe. Mivel a "mások" azt mondják az én dolgom a tanulás, gürizek, mint egy hülye, majd a matektanártól visszakapom, hogy lusta vagyok. Persze az nem elég, ha az embernek komplexusai vannak, a szülei segítenek, hogy még inkább egy kis szarnak érezze magát, és a legtöbbször észre sem veszik. Azért, mert valaki mások előtt erősnek mutatja magát, és csupán szégyenlősségből nem kezd el a tömeg előtt könnyezni, nem jelenti azt, hogy képes mindenen túllépni. Nem kell aggódni, nem őrültem meg, csak ez már egy ideje kikívánkozott belőlem. Egy ideje... hónapok óta.