Újra visszajönnék

Ha tudnátok, hány bejegyzés született már meg a fejemben, mennyi történet, amit meg akartam Veletek osztani. Túl a félév utolsó vizsgáján úgy döntöttem, hogy a kb. másfél éves kihagyás után itt az ideje visszatérni. Szeretnék újra írni, átgondolni, megosztani és kapcsolatot keresni Veletek.

Ezt a blogot 2009 decemberében, tizenhét éves fejjel indítottam el. Őszintén szólva visszaolvasva néhány (jónéhány) korábbi bejegyzést elég erős a kísértés, hogy egy teljesen új felületen kezdjek el írni. Mert ha visszaolvastok, látjátok, hogy volt itt sok tinédzserkori durca, önsajnálat, titokzatosnak szánt plátóiszerelmes szenvelgés, egyszóval sok-sok olyan dolog, amit azért huszonkét éves korára jó esetben kinő egy lány. De aztán rájöttem, hogy nem akarom egyik ilyen bejegyzést sem elrejteni, mert ilyen formán akkor kétévente lehetne új blogot indítani, mert normális esetben ugye minden ember gondolkodása változik (értelmi és érzelmi aspektusból megközelítve is), csakúgy mint az íráskészség. Sok minden változott tehát a tinédzserkor kinövésével, de valahogy számomra pont az a különleges a saját régi bejegyzések visszaolvasásában, hogy visszaadják a régi hangulatokat, érzéseket, fájdalmakat és örömöket. Mert lehet sok itt a furcsaság és kuszaság, a régi bejegyzések mindegyikét őszintén írtam, szóval marad minden. :)

De hol is tartunk most? :)

Túl az egyetem ötödik félévén minden csak arra vár, hogy megírjam a szakdolgozatom, és letegyem a záróvizsgát, s mindez izgalmak után július 18-án szövetségre lépjek Botival, a vőlegényemmel. Igen, időközben megkérték a kezem, és aki közelről ismer, az tudja, hogy nem is igazán rövid és szerintem nem is unalmas kis történet a miénk. :) Nektek is szeretném elmesélni, de arra egy külön bejegyzést szánok.

Addig is kívánom mindannyitoknak, hogy legyen békés és sok-sok örömben gazdag napotok!!