Nincs cím.

"Az ember egy kicsit nem figyel oda, és hirtelen azon kapja magát, hogy házas" - hülyéskedtünk egyik délután vacsora közben a férjemmel. IGEN, vele. :) Sokat poénkodunk együtt, és valami igazságot mégis látunk a fentebb kiírt mondatban. Nem három hónapja ötleltük ki házasodási terveinket, mégis olyan döbbenetesen hamar eltelik az a sok készülésre és szervezésre szánt idő, majd a nagy nap is, aztán hajnalban, mikor a srácok hozzák fel a nászajándékokat a kocsiból, te azon tűnődsz a napfelkeltét csodálva, mi is jön ezután. Hihetetlenül boldog vagy, és fáradt. Jól szeretnéd csinálni, te igazán jó feleség szeretnél lenni. Innentől kezdve pedig ez napi imádságoddá válik, (ha eddig nem lett volna az).

De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük el mondjuk éppen egy hónappal a szövetségkötésünk előtt!
Nyár elején, miután jól kiparáztuk magunkat és kiparáztattuk egymást, néhány sírógörcs és pánikroham után június 18-án végre lediplomáztunk. Innentől kezdve indulhatott a bűntudat nélküli strandolás, no meg az esküvőszervezés. Nem fogok a szalag színét érintő részletekig belemenni a szervezési teendők ecsetelésébe, néhány dolog azonban különösen fontossá vált számunkra az elmúlt hónapokban, és a szolgáltatókból is van jó pár, akiket bátran tudunk ajánlani a jelen és jövő jegyespárjainak, úgyhogy mindenképpen írok majd néhány sort a témában. Addig is sok örömöt kívánok mindannyiotoknak a jövő hétre!

u.i.: ennek a bejegyzésnek egyelőre nincs címe. Drága Boti persze miután kb. 20 percig szenvedtem, hogy nem jut eszembe semmi, szívélyesen felajánlotta a segítségét: "monoploma - diploma; diplotegnap - diploma" ... szóval nincs cím. Alvás van!