A cím mindent elárul, sok magyarázatot nem igényel, ám ez a három szó némi félreértésre adhat okot. Nem, nem tudok zsonglőrködni.... egyelőre. :P Ki tudja, talán soha nem is fogok tudni, mindenesetre most a tanulás rögös útját járom, amit nagyon élvezek. Találtam egy honlapot, ahol lépésről lépésre leírják a tennivalókat. Két labdával már elég jól megy, hárommal még sehogy sem.... egyelőre(!) :D Nem tudom miért csinálom, nincs rá ésszerű magyarázat. Egyszerűen csak Bezárkózom a szobámba, felhangosítom a zenét és dobálgatom a labdát. Majd leejtem, felveszem, és kezdem elölről. Tetszik, mert ilyenkor nem gondolkozom. Nincs időm gondolkodni, főleg nem hülyeségeken. Tulajdonképpen az (is) az én bajom, hogy túl sokat hezitálok nemlétező dolgokon, helyzeteken,.. olyan álmodozó típus vagyok, vagy hogy mondják... A lényeg, hogy ha "zsonglőrködöm" csak arra jut időm gondolni, hogy melyik kezemből kell legközelebb eldobnom a labdát, hogy a felém zuhanó ne essen a képembe. Ilyen egyszerű. És ha leesik konstatálom, hogy milyen béna vagyok, kinevetem magam, néha még egy-egy ironikus gúnyt is megengedek magammal szemben, majd kezdem elölről. Türelemjáték? Talán. Türelmes vagyok? Nem igazán. Akkor miért csinálom? Mert kikapcsol, és mert ez egy picit sem jellemez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése