És látta Isten, hogy ez jó (??)

Én hülye illuzionista....
Már-már betegesen tiltakozom a hazugság ellen. Az olyanfajta hazugságok, füllentések trükközgetések ellen is, amik abszolút természetesek és ösztönszerűek az emberi természetben. És ezzel nem fényezni akarom magam. Éppen ellenkezőleg. Ez már beteges - ezt már én is így látom, pedig én tényleg sok őrült dolgot kezelek természetesen... Mégis, ez a beteges gondolkodásmód tesz engem klinikai esetté.
Valahogy azt érzem, az ember bárhogy próbál jó lenni, tisztességes és becsületes életet élni, egyszerűen képtelen rá abból az egyszerű okból fakadóan, hogy ember. És nem, nem fogok Vörösmartyt idézni, nem gondolom, hogy az "emberfaj sárkányfog-vetemény"... (észre sem vettem, és máris hazudtam, ugyanis csak a bejegyzés második elolvasására esett le, hogy korábbi ígéretemhez nem maradtam hű, citáltam. második olvasás alatt közbefűzött komment vége) csak azt, hogy ahhoz tisztasághoz és tökéletességhez képest, ami a Mennyben van, teljesen mindegy mit próbálunk mi itt produkálni...
Gyűlölöm a hazugság világát, a csalásét és a sumákolásét.
Minél inkább próbálsz normális életet élni, annál inkább fedezed fel magadban a abnormalitás vonásait.

aktuális őrültségem - zsonglőrködés

A cím mindent elárul, sok magyarázatot nem igényel, ám ez a három szó némi félreértésre adhat okot. Nem, nem tudok zsonglőrködni.... egyelőre. :P Ki tudja, talán soha nem is fogok tudni, mindenesetre most a tanulás rögös útját járom, amit nagyon élvezek. Találtam egy honlapot, ahol lépésről lépésre leírják a tennivalókat. Két labdával már elég jól megy, hárommal még sehogy sem.... egyelőre(!) :D Nem tudom miért csinálom, nincs rá ésszerű magyarázat. Egyszerűen csak Bezárkózom a szobámba, felhangosítom a zenét és dobálgatom a labdát. Majd leejtem, felveszem, és kezdem elölről. Tetszik, mert ilyenkor nem gondolkozom. Nincs időm gondolkodni, főleg nem hülyeségeken. Tulajdonképpen az (is) az én bajom, hogy túl sokat hezitálok nemlétező dolgokon, helyzeteken,.. olyan álmodozó típus vagyok, vagy hogy mondják... A lényeg, hogy ha "zsonglőrködöm" csak arra jut időm gondolni, hogy melyik kezemből kell legközelebb eldobnom a labdát, hogy a felém zuhanó ne essen a képembe. Ilyen egyszerű. És ha leesik konstatálom, hogy milyen béna vagyok, kinevetem magam, néha még egy-egy ironikus gúnyt is megengedek magammal szemben, majd kezdem elölről. Türelemjáték? Talán. Türelmes vagyok? Nem igazán. Akkor miért csinálom? Mert kikapcsol, és mert ez egy picit sem jellemez.