study.

Most már komolyan kezdek kikészülni! Tegnap hazaértem fél 3-ra, és este 10-ig nem álltam fel a könyvek mellől, kivéve azért, hogy kávét csináljak. Mellesleg megjegyezném, nem is szeretem a kávét, de tegnap már muszáj volt innom. Ma megírtam a magyar témazárót, ami nem lett túl jó, aztán megírtam a matekot, és fülig érő szájjal adtam be a tanárnak, mondván végre kapok egy ötöst ebből a lehetetlen tantárgyból is, és végre megvan az eredménye a sok tanulásnak. Na ez az örömujjongás sem tarthat persze örökké, ugyanis úgy tűnik úgy próbálok kitörni ebből a "szar matekos" státuszból, mint Oedipusz kikerülni a sorsát, a történet végét meg tudjuk... Kiderült, hogy bár jó eredmény jött ki nekem is, nem úgy számoltam ahogy kellett volna. (Hogy hogy számoltam.... maradjunk annyiban, hogy az általam kifejlesztett Géczy-módszer még nem elfogadott a matematikusok körében). Áááá! Én annyira kivoltam/vagyok... ilyen nincs. Hál ' Istennek azért ezt a rossz jegyet előre is kompenzálom valami jóval, kaptam egy ötöst, mert jelentkeztem feladatlevezetésre a táblánál. De akkor is bosszantó. Én többet nem tanulok, legalábbis matekot nem!! (ezt minden ilyen nap után elmondom, aztán meg tessék...) De mérges vagyok! És most törit kéne tanulnom, de én ma többet nem!! Majd berakom a párnám alá, vagy nem tudom már, komolyan kínomban, hogy mit tehetnék...

Ma délután bementem nagyihoz a kórházba.
Beszéltem hozzá, imádkoztam érte hangosan, de nem tudom hallotta-e. Bízom benne. És abban még jobban bízom, hogy Isten hallotta. Miket beszélek? Ő nyilván hallotta.
De akkor miért is alakul minden ilyen förtelmesen mostanság?? Nem értem. Nem akarom elveszteni a hitem, de nagyon nehéz így megállni. Nem tudom meddig bírom még...