Kötődés

Olyan szép hetem van. Még nem is írtam a szociális munkáról, holnap lesz az utolsó napom (*visszafojtja könnyeit...*), így legfőbb ideje a kis beszámolónak. Tehát hétfő óta a Pető Intézet óvodájában dolgozom mint önkéntes. Integráló csoportba kerültem a legkisebbekhez (Kipp-kopp csoport). Annyira élvezem az egész munkát. Elején kicsit tehetetlenek voltunk, de hamar belejöttünk, és egyszerűen annyira szeretem ezt csinálni. Persze nem tudom, hogy képes lennék-e életem végéig éhbérért ezt csinálni, de egyáltalán nem ábrándultam ki ebből az egészből, pedig előre figyelmeztettek, hogy ne csodálkozzak, ha már az első nap kiakadok. Beteg gyerekek (bár mint említettem integrált csoport, tehát vannak egészségesek is), de hamar belejön az ember. Mindegyik gyereknél meg kell tanulni, hogy miben kell neki segíteni, és mi az, amit nem szabad megengedni neki. Most már én is egészen kiismertem őket. És annyira megkedveltem ezeket a drágákat. Olyan kis édesek. Tudom, hogy az ilyesmi nem helyes, nekem mégis vannak kedvenceim. (Ezt persze csak így az ovin kívül jegyzem meg). Dominak hívják az egyiket, és ilyen kis pocok feje van. Az ölemben ült, mesét olvastam neki, és mivel marhára koncentrált, ilyen aranyosan ráncolta a szemöldökét. Komolyan mondom hazahozom holnap. :) Meg az a mosoly... aww. :D A legjobb barátja, Martin szintén egy hatalmas fazon. Ő egy törpe növésű kisfiú, de a tartása rendben van, így az egész testtartása és járása ilyen beképzeltnek tűnik. Mellé még okos is, és kellő mértékben pimasz, egyszerűen tökéletes. És milyen jól eljátszunk egymással. :D De a többiek is, egytől egyig hatalmas arcok. És nagyon megszerettük egymást. Ők is kötődnek hozzánk, de mi is hozzájuk. Megrémiszt a gondolat, hogy a holnapi nap után talán soha nem találkozhatok már velük. Nem hallhatom Martinka dumáját, Domi érthetetlen édes motyogását, Babi és Patrik üvöltését, és nem láthatom Fruzsi és Tomi elbűvölő mosolyát...

Rékával, Domival és Fruzsival

Rengeteg mindent tanultam ez alatt az egy hét alatt: Rengeteget kaptam, és bízom benne, hogy amit én adtam az is áldással volt számukra.