Hétfőn (május 2.) indultunk együtt Budapestről (Imola két hetes hazalátogatása után ment vissza). A 15 órás út így együtt hál' Istennek elég gyorsan eltelt, viszont az alváshiány igencsak rányomta bélyegét a keddi nap programjára. Este viszont újra elemünkbe tértünk, s nyakunkba vettük Strasbourgot. :) A többi nap délelőttönként, míg Imola az öregotthonban dolgozott, én angoloztam (egy hét múlva nyelvvizsga... jó világ!!). Esténként megtettük szokásos városi sétáinkat (bár általában más útvonalakon.) És hogy mi mi mindennel teltek ezek az órák?? Sok-sok beszélgetéssel, nevetéssel, jó kajálásokkal, boltkórosságunkhoz hűen plázázással, és sok-sok alagúti énekléssel. Pénteken az istentiszteleten is énekeltünk a néniknek, olyan megható volt látni az arcukat!! Strasbourgon kívül bejártuk még Ribeauvillét és Riquewihrt is. Ebbe a két varázslatos kis falucskába szombaton kirándultunk el. A vonaton a kalauz azt mondta, hogy Mulhouse-ban kell átszállnunk, de mint a Mulhuse-i állomáson kiderült, félreinformált, és már sokkal korábban le kellett volna szállnunk. Az időveszteségen kívül más kár nem ért minket, mert a helyi állomáson az emberke mindent leszervezett nekünk a visszafelejáratot illetően. Még pótdíjat sem kellett fizetnünk, és mikor jött a kalauz, négy szó után ("az úr a vonaton") tudta, hogy miről van szó. Voltak még vicces részei a szombati napnak, például mikor Ribeauvillében miután megettük délben a dönerünket, megkérdeztük a nőt, hogy merre van Riquewihr. Ő mutatta az irányt, de megkérdezte hogy kocsival vagyunk-e. Mi meg mondtuk, hogy nem, gyalog mennénk. Erre ő pingpong labda méretűre tágult szemekkel nézett ránk, hogy hát azért az messze van... igen, valóban picit messzebb volt, mint számoltuk, de így is éppen kellemes volt. Visszafele próbáltunk ugyan stoppolni, de csak egy kocsi állt meg, ahova így valahogy nem szívesen szálltunk volna be, úgyhogy inkább intettünk, hogy nem köszi. (nem volt kellemetlen, khm...). Imolával gondolkodtunk utána, hogy vajon gáz-e ez az előítéletesség, de arra jutottunk, hogy ebben az esetben inkább elővigyázatosságról volt szó, és jól tettük, hogy vállaltuk ezt a kis kellemetlenséget. A lényeg a lényeg, a tökéletesen kimerítő nap után édes volt a pihenés. Vasárnap végignéztük a templom jótékonysági vásárát. Ilyen bolhapiac volt tulajdonképpen, de irtóra élveztük. :D Azután elmentünk egy gyönyörű, hatalmas parkba, végül pedig ideje volt elkezdeni összepakolni. Nem szívesen tettem, szívem szerint maradtam még volna, de hálával tekintek vissza az egész hétre. Bár a hazaúton sajnos egy percre sem sikerült elaludnom (így egy teljes éjszaka kiesett - 0 óra alvás), végül csak megérkeztük (mármint a sok idegen meg én) épségben. Imolával közös utunkról több vlog is készült, de még nemigen volt időm foglalkozni velük, de mint tudjuk, ami késik... (bár tudjátok, hogy ez az én esetemben nem feltétlenül igaz... ugye Finnország??)
Mégis. Csak azt mondhatom, ez egy ajándék nyaralás az Úrtól. :)
Mégis. Csak azt mondhatom, ez egy ajándék nyaralás az Úrtól. :)
Még több kép Facebookon.
