- Kérhetnék egy fokkal kisebb klaviatúra zörgetést és egy kisebb fényű lámpát?
- Persze.
- Reggel hétkor lehet kezdeni rendbe tenni a konyhát, és folytatni a félbemaradt ablakpucolást.
- Az ablakpucolást azért hagytam a múltkor félbe, mert elfogyott a tisztítószer.
- Akkor vízzel csinálod.
... én is boldog vagyok, hogy hazajöttem.
Egyszerűen nem értem, hogy mit tettem vagy nem tettem. Nem voltam itthon három napot. Nem az ő költségén mentem el, mindent rendben hagytam (előtte segítettem is itthon, amiben csak tudtam), békességben köszöntünk el, mikor hazajött köszöntem neki, kimentem hozzá... egyszerűen keresem az okot, a legabszurdabb dolgok is fölmerültek bennem, de nem találom mit tettem vagy mondtam ellene, ami picit is megbánthatta. Egyszerűen semmit nem találok. Most mégis én bőgök mint egy óvodás, és ő alszik nyugodtan.
Egyszerűen csak olyan nehéz elviselni azt a szeretetlenséget, ami néha nálunk van. Keresem az okot, de nem találom.
Amúgy mesélnék a konfiról, meg az elmúlt napok áldásairól, de ez az egész jól elcseszerintette a kedvem. Egyszerűen nem értem. Erre (meg az előtte lezajló, szintén nagyon színvonalas vitánkra) nem mentség az, hogy valaki fáradt. Itt valami több van... de mi??
Nem tudok mást tenni, csak imádkozni. Ezekkel az indokolatlan családi veszekedésekkel, kirohanásokkal és utálatosságokkal sosem tudtam mit kezdeni. Ha valamiből túl sok volt az utóbbi időben, akkor ez az. Komolyan nagyon el vagyok keseredve...
