Tudom, régen írtam már (Miki szóvá is tette :D), de csak mert nem sok izgi dolog történt az elmúlt napokban. A suli hiper erős merítőképességének köszönhetően az akkumulátorom már csak 0,003 ezredes értékkel üzemel. Ezen a héten tényleg nem sok jót tudhatnak magukénak a tanárok a részemről. Minden délután tanultam, ebből kifolyólag alig tudtam Mimivel beszélni, aki végre ennyi időt itthon tudott tölteni. De persze a tanulásnak közel sem lett olyan jó gyümölcse, mint az ember remélné. A matek kettesem ott rohad az e-naplóban, és gondolom a törim sem lesz túl zamatos.... Na jó, azért ennyire nem fektettem minden hangsúlyt a tanulásra. A legtöbb nap 7-8 órára már eléggé elfáradt az agyam, úgyhogy utána beszélgettünk Mimivel, meg néztünk egy csomó Isteni sugallatot. Először csak az első epizódot akartam neki megmutatni, de annyira megtetszett neki, hogy végül is megnéztem vele újra az összes epizódot, amit eddig letöltöttem (16). Időközben Ábel is bekapcsolódott a késő estig nyúló mozizásokba... A csütörtök volt a legdurvább. Negyed egyig voltunk fönt, majd én fölkeltem háromnegyed ötkor, hogy tanuljak még az aznapi biosz tz-re és német dogára.. kicsit kómás volt a gyerek, ugye nem kell részleteznem. A német dogában, ami már a hatodik óra volt, mondatfordításnál passzív helyett véletlen jövő időben írtam egy mondatot, aztán mikor mindenki erősen koncentrált a humanitárius katasztrófák által sújtott területeken élő emberek támogatásának pontjainak németül megfogalmazására (ez már majdnem egy Pázmányi körmondat ;) egyszer csak elkezdtem fuldokolni, mint egy idióta, mert egy hirtelen levegővétellel a rágó pont megakadt a torkom közepén (vagy legalábbis valahol ott, mert egy ideig nem kaptam levegőt)...
Viszont mivel majdnem mindent megtanultam péntek estig, a hétvégém szabad volt, és csomó tök jó dolgot csináltunk. ;) Délelőtt Mimi, anya meg én elmentünk ruhát vásárolni, mert anyának szülinapja van (Isten éltesse!), nekem meg csütörtökön volt a névnapom. Baromi jól éreztük magunkat. :) Este jöttek M. nagymamáék, és jókat dumáltunk, és hoztak pizzát is. :D és most jön a reklám:
"Nagyon aranyos újszülött (nem fajtiszta) angol terrierek várnak gazdákra. Ha valaki szeretne kutyát szóljon, mert ezeknek ha nem lesz gazdájuk elaltatják őket, ami nagy kár lenne, mert nagyon aranyosak."
Szóval nagymamáék kutyájának született hat kölyke, róluk van szó. Szóljon bárki, ha szeretne kiskutyát! ;)
Miminek sajna ma délelőtt vissza kellett mennie Debrecenben, mert a munka és a férj sem vár örökké, de tegnap még csaptunk egy utolsó hosszú dumapartit. Remélem azért hamarosan jön majd még haza. Ha itt van sokkal elviselhetőbbek az itthon töltött órák.... igazándiból ha itthon van, még jók is ezek a percek, mert valahogy mindenki törekszik a családi béke fenntartására...
A para része (mert hogy az sem hiányozhat) már csak az, hogy véletlen nála maradt a diákom meg a sulis belépőkártyám, így nem csak hogy érdekes lesz a közlekedés, de egy pár napig ebédelni sem tudok majd a suliban. Azt mondta holnap reggel föladja elsőbbségin, remélem kedd délután már itthon lesz. Tényleg gagyi a menza, de ha éhes az ember abszolút életfeltétel a sorban állás a szar kajáért.
Viszont mivel majdnem mindent megtanultam péntek estig, a hétvégém szabad volt, és csomó tök jó dolgot csináltunk. ;) Délelőtt Mimi, anya meg én elmentünk ruhát vásárolni, mert anyának szülinapja van (Isten éltesse!), nekem meg csütörtökön volt a névnapom. Baromi jól éreztük magunkat. :) Este jöttek M. nagymamáék, és jókat dumáltunk, és hoztak pizzát is. :D és most jön a reklám:
"Nagyon aranyos újszülött (nem fajtiszta) angol terrierek várnak gazdákra. Ha valaki szeretne kutyát szóljon, mert ezeknek ha nem lesz gazdájuk elaltatják őket, ami nagy kár lenne, mert nagyon aranyosak."
Szóval nagymamáék kutyájának született hat kölyke, róluk van szó. Szóljon bárki, ha szeretne kiskutyát! ;)
Miminek sajna ma délelőtt vissza kellett mennie Debrecenben, mert a munka és a férj sem vár örökké, de tegnap még csaptunk egy utolsó hosszú dumapartit. Remélem azért hamarosan jön majd még haza. Ha itt van sokkal elviselhetőbbek az itthon töltött órák.... igazándiból ha itthon van, még jók is ezek a percek, mert valahogy mindenki törekszik a családi béke fenntartására...
A para része (mert hogy az sem hiányozhat) már csak az, hogy véletlen nála maradt a diákom meg a sulis belépőkártyám, így nem csak hogy érdekes lesz a közlekedés, de egy pár napig ebédelni sem tudok majd a suliban. Azt mondta holnap reggel föladja elsőbbségin, remélem kedd délután már itthon lesz. Tényleg gagyi a menza, de ha éhes az ember abszolút életfeltétel a sorban állás a szar kajáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése