A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mimi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mimi. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 1., hétfő

Egy szemelvény a Géczy család életéből

Családi ebéd, apa szülinapja

Áron: De durva, apa már elmúlt fél évszázados.
Ráhel: Az igen! És az milyen durva, hogy az ilyen kis fél évszázadokból még csak húsz telt el Krisztus születése óta... akarom mondani negyven.
Apa: Tényleg érdekes így belegondolni. Így nem tűnik soknak az a kétezer év. De ha arra gondolok, hogy már huszonegy éve lakunk itt.
Anya: Régebb óta, nem?
Apa: Nem, '89-ben költöztünk ide.
Ráhel: És akkor még kb. üres volt a lakás, most meg már nincs egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem.
Apa: Igen, de most megint kezd kiürülni a ház. Mimi már elköltözött itthonról...
Ráhel: Tényleg. Meg idővel Áron is elköltözik, meg én is.
Áron: Igen, már nincs olyan távol, mikor én elmegyek itthonról.
Ráhel: Áron után meg majd én is férjhez megyek, ha leérettségiztem, vagy lehet csak egyetem után...
Ábel: Áron te miért? Összeköltözöl a Krisztiánnal?
Áron: Nem, Ábel nem! Csak neked nincsenek barátaid, és hiszed azt, hogy az embernek ha van barátja összeköltözik vele. Nem Krisztiánnal, hanem majd ha megházasodom... /nevetve:/ Krisztiánnal max. ha buzi leszek.
Mindenki: Ároooon!
Apa: Hálát adok az Úrnak a gyermekeim egészséges szexuális beállítottságáért.
Mindenki nevet.
Apa: Komolyan mondtam...

2010. február 27., szombat

7VG-m

szombat délután.napsütés.fejfájás.fáradtság.semleges kedv - jelenleg ezek a szavak jellemeznek engem és környezetemet. Igazándiból csak azért kaptam most kedvet írni, mert megtudtam, hogy Mimi innen informálódik felőlünk, szóval gondoltam kicsit jobban rástartolok a hírek közvetítésére. Ez a hét sem volt se izgalmasabb, se unalmasabb, mint az előző, de egész kellemesen telt. Úgy tűnik, tényleg van esély az időjárás javulására, ami azért is jó hír, mert eszkimó barátom már háromszor telefonált, hogy kéri vissza a csizmáját. Na de komolyan, a hőmérőm jelenleg 10 fokot mutat - ez már haladás, nem? ;) Tegnap is voltam ifin, és naggggyon jó volt. :) Remélem jövő héten is el tudok menni, persze ez kétséges, főleg, hogy B heti péntek lesz. :S Na mindegy, ez még a jövő zenéje, bízzuk az Úrra. :)
Anya hétfőn utazik Hollandiába (már megint - a kis mázlista :P), és most több, mint egy hetet kint tölt majd. Neki jó lesz, nekünk kevésbé, gondolom megint a "napról napra egyre üresebb a hűtő, majd hét végére már csak ketchup és tej lesz benne" állapotra számíthatunk, de segáz, az ember ilyenkor rádöbben, hogy mennyire felfordul az otthoni élet anya nélkül.
Még két dolgot fűznék az előző bejegyzéshez, az egyiket el is felejtettem akkor leírni, a másik pedig kicsit "kifejtősebb" téma. Az első a múlt pénteki andoros farsanghoz kapcsolódik. Azért van abban valami, ha az embert nem ismeri fel a volt ofője, akinek ráadásul csupán egy osztálya volt egész (eddigi) életében, és az is csak három éve. Se Annát, se engem nem ismert fel, na persze tudom, hogy nem voltunk túl domináns lelkek abban a suliban, de ez számára akkor is nagyon kínos - szerintem. Na mindegy, ez csak eszembe jutott. A másik, hogy mivel az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatott az írás, és tervezem, hogy a jövőben talán ilyesmivel foglalkoznék, gondoltam nem árthat egy kis gyakorlat; beszálltam a suliújság, az ALAP szerkesztőségébe. ;) Sikerült egy egészen tűrhető témát választanom a felajánlottak közül: Szabadság (persze érintve a 48-as szálat). Egyelőre nem tudom, mi sül ki a dologból, de azért remélem menni fog. Van még majdnem egy teljesen hónapom a cikk megírásához, a közeljövőben pedig az angol és német prezentációmmal kell majd foglalkoznom. Most csütörtökön angolon Mostarról tartok előadást, márc. 26-án pedig németül a Jóbarátokról. Sajna a németet még el sem kezdtem, és angol is elég hiányos, szóval azt hiszem lesz mivel foglalkoznom az elkövetkezendő napokban, hetekben. Ezzel be is fejezném mai mondanivalómat, jó pihenést, áldott hétvégét! :)

2010. február 7., vasárnap

egy rossz hét a suliban, jó hét itthon

Tudom, régen írtam már (Miki szóvá is tette :D), de csak mert nem sok izgi dolog történt az elmúlt napokban. A suli hiper erős merítőképességének köszönhetően az akkumulátorom már csak 0,003 ezredes értékkel üzemel. Ezen a héten tényleg nem sok jót tudhatnak magukénak a tanárok a részemről. Minden délután tanultam, ebből kifolyólag alig tudtam Mimivel beszélni, aki végre ennyi időt itthon tudott tölteni. De persze a tanulásnak közel sem lett olyan jó gyümölcse, mint az ember remélné. A matek kettesem ott rohad az e-naplóban, és gondolom a törim sem lesz túl zamatos.... Na jó, azért ennyire nem fektettem minden hangsúlyt a tanulásra. A legtöbb nap 7-8 órára már eléggé elfáradt az agyam, úgyhogy utána beszélgettünk Mimivel, meg néztünk egy csomó Isteni sugallatot. Először csak az első epizódot akartam neki megmutatni, de annyira megtetszett neki, hogy végül is megnéztem vele újra az összes epizódot, amit eddig letöltöttem (16). Időközben Ábel is bekapcsolódott a késő estig nyúló mozizásokba... A csütörtök volt a legdurvább. Negyed egyig voltunk fönt, majd én fölkeltem háromnegyed ötkor, hogy tanuljak még az aznapi biosz tz-re és német dogára.. kicsit kómás volt a gyerek, ugye nem kell részleteznem. A német dogában, ami már a hatodik óra volt, mondatfordításnál passzív helyett véletlen jövő időben írtam egy mondatot, aztán mikor mindenki erősen koncentrált a humanitárius katasztrófák által sújtott területeken élő emberek támogatásának pontjainak németül megfogalmazására (ez már majdnem egy Pázmányi körmondat ;) egyszer csak elkezdtem fuldokolni, mint egy idióta, mert egy hirtelen levegővétellel a rágó pont megakadt a torkom közepén (vagy legalábbis valahol ott, mert egy ideig nem kaptam levegőt)...
Viszont mivel majdnem mindent megtanultam péntek estig, a hétvégém szabad volt, és csomó tök jó dolgot csináltunk. ;) Délelőtt Mimi, anya meg én elmentünk ruhát vásárolni, mert anyának szülinapja van (Isten éltesse!), nekem meg csütörtökön volt a névnapom. Baromi jól éreztük magunkat. :) Este jöttek M. nagymamáék, és jókat dumáltunk, és hoztak pizzát is. :D és most jön a reklám:

"Nagyon aranyos újszülött (nem fajtiszta) angol terrierek várnak gazdákra. Ha valaki szeretne kutyát szóljon, mert ezeknek ha nem lesz gazdájuk elaltatják őket, ami nagy kár lenne, mert nagyon aranyosak."

Szóval nagymamáék kutyájának született hat kölyke, róluk van szó. Szóljon bárki, ha szeretne kiskutyát! ;)

Miminek sajna ma délelőtt vissza kellett mennie Debrecenben, mert a munka és a férj sem vár örökké, de tegnap még csaptunk egy utolsó hosszú dumapartit. Remélem azért hamarosan jön majd még haza. Ha itt van sokkal elviselhetőbbek az itthon töltött órák.... igazándiból ha itthon van, még jók is ezek a percek, mert valahogy mindenki törekszik a családi béke fenntartására...
A para része (mert hogy az sem hiányozhat) már csak az, hogy véletlen nála maradt a diákom meg a sulis belépőkártyám, így nem csak hogy érdekes lesz a közlekedés, de egy pár napig ebédelni sem tudok majd a suliban. Azt mondta holnap reggel föladja elsőbbségin, remélem kedd délután már itthon lesz. Tényleg gagyi a menza, de ha éhes az ember abszolút életfeltétel a sorban állás a szar kajáért.