Úgy tűnik megint beszedtem valami vírust, mert állandóan lassúskodik a netem. Nyolc perc, míg Facebookon bejönnek a hírek, és mivel igencsak függő vagyok hajlandó vagyok ezt az időt kivárni. Viszont mostanság ezt a nyolc percet azzal töltöm, hogy visszaolvasgatom a régebbi blogbejegyzéseimet. Meg kell hogy mondjam, igencsak elszomorodtam. Mostanság amiket írok rosszabbak, mint amiket a határidőnaplómba firkantok be. Egyszerűen szánalmasan unalmasok és szárazok, én a helyetekben nem is olvasnám. A régebbi bejegyzések stílusukat tekintve azért jóval érdekesebbek voltak, noha a világ még mindig panaszkodik, amiért nem mentettem meg. Pedig a kedvem egyáltalán nem ment el az blogírástól, sőt... Most egyszerűen csak magamba zuhantam, hogy tulajdonképpen miért is akarok én újságíró lenni? Az is egy röhejes tény, hogy ez az ötlet is csak azért jött, mert az összes többi szakág területén kudarcot vallottam, vagy kiderült, hogy baromira nincs hozzá képességem, ilyen téren meg legalább láttak bennem valamennyit a körülöttem lévők (elvileg).
Talán nevetségesen hangzik, de mélységesen bocsánatot kérek, amiért ilyen unalmas bejegyzéseket tettem közzé a hálón. Ígérem, ezentúl jobban odafigyelek majd a bejegyzések megfogalmazására, és nem annyira csupán az információmegosztásra helyezem a hangsúlyt. Ég áldjon mindenkit! :)
Talán nevetségesen hangzik, de mélységesen bocsánatot kérek, amiért ilyen unalmas bejegyzéseket tettem közzé a hálón. Ígérem, ezentúl jobban odafigyelek majd a bejegyzések megfogalmazására, és nem annyira csupán az információmegosztásra helyezem a hangsúlyt. Ég áldjon mindenkit! :)
Ne keseredj el! Ha visszaolvasva azt látod, hogy rosszak a bejegyzéseid, az nem azt jelenti, hogy eddig rosszul csináltad, hanem azt, hogy fejlődtél: tudod, hogy ennél már sokkal jobbat is tudsz! Tanultál valami hasznosat: örülj neki és használd fel! És ne hagyd abba!
VálaszTörlés(Lehet, hogy mindez egy kicsit nyáladzósan hangzik, de nekem ez a hozzáállás mindig segít elviselni, ha rájövök, hogy valami hülyeséget csináltam. :)