Nekem vannak a legdrágaságosabb, legmókásabb, legőrültebb testvéreim, ez már hivatalos. Annyira szeretem őket!! Amúgy tegnap volt életem egyik legfontosabb napja, de arról majd akkor fogok írni, mikor tudok majd képet is csatolni. Addig két (számomra nagyon drága) kis történettel boldogítom az olvasókat.
1.
Tegnap este Áron telefonálni akart a szobájában, és Ábelt zavaró tényezőnek titulálta.
Áron: Ábel, menj ki!
Ábel: Nem, ez az én szobám is.
Áron: Jó, akkor rakj rendet! Vagy elkezdesz pakolni vagy kimész.
(... vajon melyiket választotta???)
2.
Hogy mennyire hálás dolog, ha az embernek a saját édesanyja az énektanára, azt mindenki döntse el maga! Ábel és anya közt minden esetre egy ilyen tanár-diák kapcsolat is fönnáll. És mi van Ábel kottafüzetére írva a a név rubrikába?
"FIAD"...
Ezek a történetek senkinek nem olyan kedvesek, mint nekem, de hát olyan kis infantilisek... :D
1.
Tegnap este Áron telefonálni akart a szobájában, és Ábelt zavaró tényezőnek titulálta.
Áron: Ábel, menj ki!
Ábel: Nem, ez az én szobám is.
Áron: Jó, akkor rakj rendet! Vagy elkezdesz pakolni vagy kimész.
(... vajon melyiket választotta???)
2.
Hogy mennyire hálás dolog, ha az embernek a saját édesanyja az énektanára, azt mindenki döntse el maga! Ábel és anya közt minden esetre egy ilyen tanár-diák kapcsolat is fönnáll. És mi van Ábel kottafüzetére írva a a név rubrikába?
"FIAD"...
Ezek a történetek senkinek nem olyan kedvesek, mint nekem, de hát olyan kis infantilisek... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése