kilengett a szinuszom

   Szóval mostanság nagy mértékű az amplitúdóm...áhh, na jó én sem gondolhatom komolyan, hogy majd a nemlétező fizika tudásommal fogom ábrázolni a jelenlegi helyzetet. Egyszerűen csak... túl zűros minden. Az Úr túl sok örömöt és áldást hozott mostanság ahhoz, hogy mindez szép lehessen, ezért az ördög ott rúg belém, ahol csak tud. Mostanság a szüleimet szemelte ki tökéletes eszközéül.

   Tényleg, ha például az ifivez elvonulásra gondolok. Az Úr ott volt, épített, vigasztalt, gazdagított. A tegnapi istentisztelet pedig... Röviden a lényeg annyi, hogy tegnap az ifi tartotta a délelőtti alkalmat. De úgy zwack und pack: a dicsőítéssel, a prédikációval, mindennel mi készültünk. És az Úr annyira megáldotta az egész alkalmat. Én legalábbis úgy érzékeltem. Hárman hirdettünk igét; Boti, Papp Dani meg én. Mind izgultunk, készülődtünk, imádkoztunk, és bátorítottuk egymást, az Úr pedig örült ennek, és mikor arra került a sor, hogy egyesével kiálljunk, mindenféle izgalmat és aggodalmaskodást levett a vállunkról.(Ha érdekel az alkalom, itt megtekinthető/meghallgatható.) Az Atya velünk volt az imák alatt, a dicsőítés alatt is, mindenhol. Úgy alakult, hogy most a dicsőítő csapatban is benne voltam, mint hegedűs és énekes. És annyira jó volt megélni Isten közelségét, rég nem éreztem ilyet. Pedig nagyon sokat rontottam (a vége felé pl. - magam sem tudom már hogy sikerült, de - majdnem orra buktam egy mögöttem álló gitárállványban. Áron tesóm csak mosolygott rám, hogy 'hát te ki vagy'...) És mindezek ellenére tudtuk az Urat teljes szabadsággal dicsőíteni.

   Az érmének azonban két oldala van. Ha valahol az Úr munkálkodik, az baromira böki az ördög szemét. Az estém tehát már kevésbé volt vidám, bár hozzá kell tennem, hogy sok drága testvérem mellettem volt, így igazándiból még jó részei is voltak az éjszakának. Ebbe nem akarok nagyon bele menni, maradjunk annyiban, hogy a szüleimmel való kapcsolatom erősebb imatéma most bármely másiknál.
   Furcsa ilyen 'egyszer lent egyszer fent' állapotot megélni csupán pár nap leforgása alatt, de nem félek. Az én  Atyám hatalmasabb mindennél. Másban nem is bízhatok, de amíg Benne bízom, addig  jó helyen vagyok. :)

Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. /Zsolt 62,8/