Pont egy hete, hogy legutóbb írtam. Érzésre mégis olyan, mintha már vagy három hete lett volna. Azóta sok minden változott. Túl vagyunk a Keresztút koncerten, elkezdődött a suli, megváltozott az elkövetkezendő öt napra tervezett tartózkodási helyem, és drága Sári segítségével kiválasztottam a keringő ruhám. Jaj de furcsa, elölől!!
Először is tehát a szombati Keresztút koncertről, aminek a XXII. kerületi Borfesztivál adott otthont. Ami korábbi aggodalmaimat illeti, fölösleges volt, a hangom hál' Istennek rendbe jött. Nagyon jól esett, hogy nagyon sok barátunk eljött, nekem az ifimből is egy nem kis létszámú delegáció érkezett hatalmas lelkesedéssel. Tényleg nagyon aranyosak voltak. Sokan kérdeztétek, hogy hogy sikerült a koncert. Nos ez az az kérdés, amire nem könnyű válaszolnom. A korábbi koncertekkel ellentétben itt egészen más közegben zenéltünk, (apának sem volt túl könnyű dolga), és sajnos a kontrollból szinte alig lehetett valamit visszahallani. Arra emlékszem, hogy itt-ott rontogattunk, meg néha éreztem, hogy furán szól, de mondjuk a mi zenénknek amúgy sem az a lényege, hogy minden hang tökéletes legyen. Az Úrnak énekeltünk, illetve azt az üzenetet képviseltük, amit kijelentett. Így remélem, hogy ilyen szempontból elérte célját a koncert. A visszajelzések alapján zeneileg sem lehetett rossz. Én mindenesetre élveztem. :))
Suli... a bűvös szó, melynek csupán gondolata is olykor-olykor gyomorgörcsöt okoz. Állíthatom, idén bevállaltam a lehetetlent. Nagyon rossz döntés volt nem leadni a szociálpszichológiát., már látom. Azt gondoltam fogom bírni ezt a sok órát, mert mikor felvettem a faktjaimat úgy gondolkodtam, hogy hát annyi órát veszek fel, amennyit csak tudok, elvégre is most van lehetőségem tanulni. De rájöttem, hogy a három fakt + két órás DSD előkészítő, ősszel szalagavató próbák, télen nyelvvizsga, tavasszal érettségi (ohne előrehozott), egy kis emelt szintűvel megspékelve... hm... hiányozni fognak az ágyamban töltött percek. De már mindegy. Most már semmit nem tudok leadni. Viszont hiszem, hogy Isten átsegít engem ezeken a próbákon, velem lesz végig ebben a kemény időszakban. :)
És addig is (amíg be nem indul az éjszakában tanulás), elhagyom kicsiny hazánkat, és Lengyelország felé veszem az irányt. Krakkóba és Auschwitzba megyünk osztálykirándulni. (utóbbit természetesen csak egy nap erejéig "látogatjuk meg". Hihetetlen, hogy a sulival ilyen helyekre eljutok. És hatalmas ajándék az Úrtól, ahogy ezt az egészet előkészítette a számomra, mikor teljesen biztos volt, hogy nem tudok menni. Holnapután indulunk, lassan időszerű volna némi zlogyit váltani... :P Jaaj, borzasztóan várom már. :)
ééés a szalagavató. Hát egy szalagavató az hatalmas rongyrázás, különösen a VMG-ben. Mind igyekszünk minimalizálni a költségeket, ennek ellenére érzem, hogy sok kellemetlen pillanatom lesz még a családi vacsiknál...
A ruhámat viszont már sikerült kiválasztani. Igazából e kettő között hezitáltam nagyon, végül a másodikra esett a választás. Nem mondom, hogy én leszek a legcsinosabb keringős leányzó, de Sárival marha jól szórakoztunk a ruhapróba alatt, utána pedig nagyon jót dumáltunk a Mekiben. :)
Kívánok nektek gazdagon áldott tanévet, hiszem, hogy az Atya végig velünk lesz. :) Én is igyekszem továbbra is Ő szerinte járni, ami persze mindig nehezebb, ha beindul a suli. Igyekszem figyelni rá, időt tölteni vele a sok mindenmás mellett... igen drága Atyám, I need your help, I need your voice!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése