Keresztút mozi

Pünkösd vasárnap délelőtt egy rövid összefoglalót, ismertető műsort vetített az M1 a Keresztút zenekarról. A név ismerős lehet, hiszen már korábban is írtam róla koncertek és próbák kapcsán. A félig családtagokból, félig pedig baráti társaságból álló zenekar elsődleges célkitűzése az emberek: fiatalok, középkorúak és idősebbek elérése, megnyerése Krisztusnak. Bár ebben a műsorban maga a zene kevéssé mutatkozik meg, magáról a zenekar profiljáról és a miértekről rengeteg szó esik. Drága barátaim, vegyétek ezt az egészet egy bizonyságtételnek: tőlunk, Róla. :)
És még egy futó megjegyzés: Utólag visszanézve, ha azt mondják nekem, beszélhetek x percet, és üzenhetek, amit akarok, valószínűleg nem ezeket a dolgokat mondtam volna el, de a kérdések – sajnos, nem sajnos – adottak voltak. Én pedig – sajnos nem túl összeszedetten, de – válaszoltam rájuk. :) A lényeg csak az: őszinte vágyam, hogy ez az egész zenélés-dolog, és egyáltalán, bármi amit teszek, teszünk, ne valami öncélú konstrukció legyen, hanem Annak a dicsőségét szolgálja, aki teremtett téged és engem. Íme.

páráppáppá-páráppá

   Pont egy hete, hogy legutóbb írtam. Érzésre mégis olyan, mintha már vagy három hete lett volna. Azóta sok minden változott. Túl vagyunk a Keresztút koncerten, elkezdődött a suli, megváltozott az elkövetkezendő öt napra tervezett tartózkodási helyem, és drága Sári segítségével kiválasztottam a keringő ruhám. Jaj de furcsa, elölől!!

   Először is tehát a szombati Keresztút koncertről, aminek a XXII. kerületi Borfesztivál adott otthont. Ami korábbi aggodalmaimat illeti, fölösleges volt, a hangom hál' Istennek rendbe jött. Nagyon jól esett, hogy nagyon sok barátunk eljött, nekem az ifimből is egy nem kis létszámú delegáció érkezett hatalmas lelkesedéssel. Tényleg nagyon aranyosak voltak. Sokan kérdeztétek, hogy hogy sikerült a koncert. Nos ez az az kérdés, amire nem könnyű válaszolnom. A korábbi koncertekkel ellentétben itt egészen más közegben zenéltünk, (apának sem volt túl könnyű dolga), és sajnos a kontrollból szinte alig lehetett valamit visszahallani. Arra emlékszem, hogy itt-ott rontogattunk, meg néha éreztem, hogy furán szól, de mondjuk a mi zenénknek amúgy sem az a lényege, hogy minden hang tökéletes legyen. Az Úrnak énekeltünk, illetve azt az üzenetet képviseltük, amit kijelentett. Így remélem, hogy ilyen szempontból elérte célját a koncert. A visszajelzések alapján zeneileg sem lehetett rossz. Én mindenesetre élveztem. :))

Suli... a bűvös szó, melynek csupán gondolata is olykor-olykor gyomorgörcsöt okoz. Állíthatom, idén bevállaltam a lehetetlent. Nagyon rossz döntés volt nem leadni a szociálpszichológiát., már látom. Azt gondoltam fogom bírni ezt a sok órát, mert mikor felvettem a faktjaimat úgy gondolkodtam, hogy hát annyi órát veszek fel, amennyit csak tudok, elvégre is most van lehetőségem tanulni. De rájöttem, hogy a három fakt + két órás DSD előkészítő, ősszel szalagavató próbák, télen nyelvvizsga, tavasszal érettségi (ohne előrehozott), egy kis emelt szintűvel megspékelve... hm... hiányozni fognak az ágyamban töltött percek. De már mindegy. Most már semmit nem tudok leadni. Viszont hiszem, hogy Isten átsegít engem ezeken a próbákon, velem lesz végig ebben a kemény időszakban. :)

És addig is (amíg be nem indul az éjszakában tanulás), elhagyom kicsiny hazánkat, és Lengyelország felé veszem az irányt. Krakkóba és Auschwitzba megyünk osztálykirándulni. (utóbbit természetesen csak egy nap erejéig "látogatjuk meg". Hihetetlen, hogy a sulival ilyen helyekre eljutok. És hatalmas ajándék az Úrtól, ahogy ezt az egészet előkészítette a számomra, mikor teljesen biztos volt, hogy nem tudok menni. Holnapután indulunk, lassan időszerű volna némi zlogyit váltani... :P Jaaj, borzasztóan várom már. :)

ééés a szalagavató. Hát egy szalagavató az hatalmas rongyrázás, különösen a VMG-ben. Mind igyekszünk minimalizálni a költségeket, ennek ellenére érzem, hogy sok kellemetlen pillanatom lesz még a családi vacsiknál... 

   A ruhámat viszont már sikerült kiválasztani. Igazából e kettő között hezitáltam nagyon, végül a másodikra esett a választás. Nem mondom, hogy én leszek a legcsinosabb keringős leányzó, de Sárival marha jól szórakoztunk a ruhapróba alatt, utána pedig nagyon jót dumáltunk a Mekiben. :)

Kívánok nektek gazdagon áldott tanévet, hiszem, hogy az Atya végig velünk lesz. :) Én is igyekszem továbbra is Ő szerinte járni, ami persze mindig nehezebb, ha beindul a suli. Igyekszem figyelni rá, időt tölteni vele a sok mindenmás mellett... igen drága Atyám, I need your help, I need your voice!!

mit még??

   Komolyan mondom, ez egyre komikusabb... Egész nyáron nem voltam beteg, de úgy igazán még rosszul sem, erre pont most, mikor vészesen közeledik a Keresztút koncert, bedobja a kulcsot a szervezetem. Intravénásan tolom be a mézet, Fluimucilt és a Strepsilset, a 30 fok ellenére vastag zokniban és sálban tolom, de egyelőre semmi változás, sőt... most már a beszédhangom is Bud Spencerére kezd hasonlítani. (Már amikor egyáltalán jön ki hang... néha próbálkozom, de ami kijön, az inkább a Sikoly egy-egy effektjére emlékeztet.)

Ennek fényében a ma esti próba is érdekesnek ígérkezik. Jaj Istenem, segíts ki ebből, kérlek!!

hope God will bless this weekend.

Holnap Keresztút koncert, tökre várom már. :) Valami sportcsarnok megnyitóján szolgálunk, nem tudom pontosan hol, Alsónémediben valahol (nem messze fekszik Budapesttől). Ma este volt próba is. Én igazság szerint elég szétszórt voltam, de remélem csak a kimerültség miatt, és holnap minden rendben lesz, ugyanis addig alszom egy hatalmasat (végre). Remélem nagyon áldott lesz a hallgatók számára, és nekünk is. Jó hétvégét mindnyájatoknak, pihenjetek azért!! :)

1926 nov. 4 . - 2010. okt. 25.

Nehéz ez... nagyon nehéz. Persze már valamelyest várható volt, mégsem bírok nem bőgni.

Épp fürdéshez készülődtem, mikor az sms-t kaptam. Ilyenkor mindig megörülök, szeretek sms-t kapni. :) Jó kedvem volt, miközben rohantam az asztalhoz, csak azt ismételgettem hangosan: csak ne rossz hír legyen, csak ne rossz hír legyen...
Na hát ennél csodásabb sms-t nem is kaphattam volna, de komolyan!!!
Tudom, hogy már négy hete béna volt, nem beszélt, de itt volt. Oh God! Csak mondd, hogy Te nálad van és már nem szenved, nem fáj neki többé semmi! Annyi ember hordozta őt imában, ugye nem létezik, hogy ne könyörültél volna meg rajta is??

A Kersztút koncertekről is szívesen írnék, mert nagyon áldott alkalmak voltak, de most nem megy. Valamint azt látom, az ifi is egyre több imát igényel mostanában. Annyi minden van, amit Isten szeretne másképpen látni. Csak engem zavar, hogy Azt, aki miatt eredetileg összegyűlünk minden pénteken és egyéb alkalmakkor, sokszor kizárjuk a "partiból"??



Úgy érzem minden apró szilánkokra esik szét körülöttem. Csomó mindenkiben, akire eddig felnéztem csalódtam. A néhány legdrágább barátnőm mellett egy ember van még, aki ugyanolyan drága és tiszta, mint eddig volt. Akiben nem csalódtam. Élni és imádkozni tovább abban a reményben, hogy Isten a legmélyebb gödrökből is ki tud húzni!

Áldom Nevedet!

...ezt a számot hallgatom éppen, és olyan jóóó. :) És hogy amúgy mi újság? Teleleget a szünet, de hál' Istennek még az elején vagyunk. Most elég nagy a felfordulás a lakásban, mert újítjuk a nappalit. Festünk, tetőgerendázunk, vettünk egy tök jó plazmát, és olyan kandallónk lesz, mint Fábry bácsinak a vidéki nyaralójában ;) Ennyit a nappalinkról és a a hozzá tartozó felfordulásról. Majd ha kész lesz minden teszek fel képet. ;) Amúgy meg. Most június végén lesz még egy Keresztút koncert Marosváráshelyen, ott három napot töltünk majd el (azt hiszem), aztán reménység szerint még akkor, a hazautazás napján Imolával lemegyünk Gárdonyba, és eltöltünk ott pár igazán nyaralós, beszélgetős napot. :) Július 12-17-ig leszek Debrecenben a dics táborban, amit kegyetlenül iszonyatosan piszkosul várok, de előbb még 8-án nagykorúvá érek. :D :D :D

történjen már valami!!! Nem történik semmi? :O

Sok minden jut most eszembe, mit le szeretnék írni, csak egyelőre nem tudom, hol kezdjem. De minden jön szépen sorban. Először is, pénteken terveztem, hogy megyek Agapé ifire, de reggel kiderült, hogy áron Győrbe megy, így kicsit fontolóra vettem a dolgot, hogy egyedül utazzak-e másfél órát, ráadásul az útra sem emlékeztem pontosan. Aztán Nono hívott, hogy aznap este lesz farsang a Mókusban (böjt idején? - na mindegy), és Annával is megbeszéltük, hogy akkor most bemegyünk, és dumálunk egy jót. Küldetés teljesítve. Anna sokat mesélt a zenekaráról (Dawnlight), a dalai hátteréről, és nagyon jó volt hallgatni. Ma küldött magyar szöveget is, és vannak benne nagyon elgondolkodtató részek. Idézek, ez engem nagyon megfogott:

Hogyan tudsz még lélegezni a sok felszínességedtől?
Hogyan tudsz őszinte szavakat hazudni?
Ne áltasd magad,hogy nem tudod ki vagy!

Annáék demóját amúgy meg tudjátok hallgatni itt: http://www.myspace.com/dawnlightofficial
Szóval a péntek este jó volt, és jövő héten remélhetőleg már tényleg el tudok menni ifire. :) A szombat elég unalmasan alakult, igazándiból csak arra emlékszem, hogy voltam kamarán (hegedű), meg arra, hogy megírtam magyarra a fogalmazást. Viszont a mai napon egészen tevékeny voltam. Délelőtt ugye gyülekezet, délután meg kitakarítottam az egész szobám, tanultam, sütit sütöttem és Isteni sugallatot néztem. :) Lassan vége a napnak. Még annyit hadd osszak meg, hogy mennyire örülök, hogy a szombati Keresztút koncertnek ilyen jó visszhangja van. :) Ma mutatta Ági, hogy a Reformátusok lapjában van rólunk egy fotó, ami a Ráday utcában készült, valamint a Magyar Rádióban is beszélt egy fiatal férfi a szombati Keresztút koncertről. Ezek szerint hiába voltak ezúttal kevesebben, az emberek nyomós részénél jó és '"ütős" hatást értek el anya szövegei, ami végső soron pozitívum. Holnap suli, de fel a fejjel, már csak kevesebb, mint 3 évet kell a Mayorba járnom (*édes Istenem*). Most a leírtakhoz kapcsolódóan kerestem egy fotót Annáról és rólam, ami Annáék egyik koncertjén készült a Kék Yuk bejáratánál. A koncert 2009. április 10-én volt. :)

Van más is, amiről írnék, de arról majd inkább máskor, ma valahogy nem megy nekem a fogalmazás... :) Bye!

februári hétvége

Vasárnaponként, mikor a nap vége felé közeleg az idő, mindig magával raga a rossz kedv, hogy másnap suli. Pedig a hétfő ezúttal is idekeletkezteti (! :D !) magát, ebben 99,9%-ig biztos vagyok. Olyan kis lusta dögnek érzem magam, ma egész nap azon vekengtem, hogy mennyire nincs kedvem tanulni, márpedig mennyire nagyon kéne. Na de hogy ne csak a negatívum áradjon belőlem, muszáj megosztanom veletek, hogy mennyire jó volt ez a hétvége. Először is a péntek. Suliból hazajövet látom, hogy Áron már szépítkezik a tükör előtt, mondom biztos ifire megy, és nem is tévedtem. Én meg tök fáradt voltam, örültem, hogy hazaértem, erre Áron: Te nem jössz egyszer fire? Mondom: de. Aztán 10 perc múlva már a buszon voltunk. Igaz, az út elég hosszú, de abszolút megéri. Hiper kedves emberek 50 négyzetméteren "összezárva". a tanítás is nagyon jó volt, számomra abszolút aktuális. Sokat nem tudok róla mondani, de negatívumot egyet sem, és azt hiszem ez jó jel. Fura, hogy egy-két emberrel olyan jól el tudtam beszélgetni, mintha már régi jó barátok lennénk. Aztán ki tudja, talán egyszer azok is leszünk. :)
Ami pedig a szombatot illeti, tele volt várakozással és izgalmakkal. Nem, ezúttal nem a szentestét vártam, és nem is a szülinapomat, mint mikor régen ezeken a napokon teljesen be voltam zsongva. Este Keresztút koncert volt a Ráday utcában a Kálvin János ifjúsági nap alkalmából. Ezúttal nem csak anya dalai szólaltak meg, egyben a dicsőítést is levezettük. Kicsit hosszabb volt, mint számítottam, de én eszméletlenül élveztem. Részemről zeneileg és lelkileg is ez volt eddig a legjobb koncert, a többieknek most ez annyira nem sikerült jól, ahogy ők érezték. Nem tudom, amint megkapom a felvételt részletesebb véleményt alkotok. ;) Ezúttal nem voltak annyian, mint a novemberi szintén rádays koncerten, de nagyon meglepődtem, mikor annyi ismerős arccal találkoztam, holott én szinte senkinek sem szóltam a koncertről. Ha már itt tartunk, Dettiéknek azért mondtam, és Detti, Bogyó és Tamás el is jöttek. :) /Remélem jól éreztétek magatokat!/
Semmi kedvem, holnap suliba menni, művtöri és angol dogát írni, de bizonyára sor fog rájuk kerülni, így nem tehetek mást, megpróbálok felkészülni, és este addig imádkozom az ágyban ezek "túléléséért", amíg el nem alszom. Jó8! :)

aktív pihenés

Hali!
Igen, ismét néhány szünnap a Majorban, ezúttal hála a síparadicsomoknak, elsősorban Franciaországnak és Olaszországnak. Hétfőtől szerdáig no suli, most pedig hétvége van. Ma délután lesz Keresztút próba. Most a kb. két hónapnyi szünet után újra lesz koncert, a Ráday utca dísztermében, ahol november 4-én is volt egy - arra próbálunk elsősorban. Jó lesz, remélem legalábbis. :) A náthát lassan kiheverem, legalábbis igyekszem, mert nem túl szép az orrhangom. Háziból, házidogákból persze a szünetre is bőven kijutott, de ez várható volt, no comment. Amúgy meg várom a hétfő estét. Végre megint lesz "csajbuli". Tudom, ez borzalmasan hangzik, de nem az, csak egyszerűen nem lehet más szavakkal definiálni az ilyen eseményeket. Novemberben már volt egy, itt nálunk, csak ezúttal több kaja lesz. ;) Dumálunk, nevetünk, eszünk, filmet nézünk, elmélkedünk és eszmét cserélünk(-Mit gondolsz Einhardt új elméletéről? - Einhardt új elméletéről??? Arról az Einhardtról beszélsz, aki több száz éve halott??? :D)... szóval ilyesmik, és ez csak nemes egyszerűséggel baromi jó. :) Ezúttal Fanniéknál rúgunk ki a hámból, náluk még nem is voltunk (csak én, de akkor csak csak egy órára kb.) Amúgy meg egyelőre keine Pläne. Új sorozatmánia: Isteni sugallat (Joan of Arcadia). Az első epizód iszonyúan jó volt, azóta még csak az azt követő négyet láttam, de azok is jók, csak ne jönne ilyen lassan. (már mint a letöltés - kb 8 óra, míg egy epizód lejön :S) Itt az első epizódból egy részlet, ahol Joannak megjelenik Isten egy helyes pasi képében. Nagyon jók azok a párbeszédek, look at!