Eljön majd az idő, amikor érzéseket lehet posztolni és megosztani. Akkor majd egy ilyen bejegyzést megnyitva mosolyra gördül a szád; velem nevetsz az én egyetlen, infantilis családomon, átérzed azt a békességet és hálát, amit én most. Akkor majd megérted, hogy megvan az oka annak, hogy állandóan vigyorgok, mint a vadalma. Ajándékok vagytok nekem mind, sok-sok kincset érő ajándék, akiket az én Atyámtól kaptam ajándékba. :)
egy éve karácsonykor
Viszonylag sokat fogalakozom mostanában a technika és a társadalom viszonyaival, főleg az ezzel kapcsolatos félelmekkel, és bár igyekszem pozitív, vagy legalább objektív maradni, azért engem bizonyos fokú félelemmel tölt el az a vízió, hogy egyszer majd érzéseket osztunk meg az interneten...
VálaszTörlésVárjunk csak... írhatok erről egy novellát?