hálaadás a hálátlantól

   Eljön majd az idő, amikor érzéseket lehet posztolni és megosztani. Akkor majd egy ilyen bejegyzést megnyitva mosolyra gördül a szád; velem nevetsz az én egyetlen, infantilis családomon, átérzed azt a békességet és hálát, amit én most. Akkor majd megérted, hogy megvan az oka annak, hogy állandóan vigyorgok, mint a vadalma. Ajándékok vagytok nekem mind, sok-sok kincset érő ajándék, akiket az én Atyámtól kaptam ajándékba. :)

egy éve karácsonykor

Élünk, Mozgunk, Vagyunk.

   Furcsa, zavarodott karácsony előtti hangulat. Persze ez így badarság, mert nem a karácsony miatt vagyok zavarodott, de ez most lényegtelen. A vicces csak az, hogy ez a zavarodottság és bódult állapot épp a karácsony időszakára esik. Mit lehet tenni? Sokat gondolkodni, álmélkodni, megállapítani, hogy mennyire kéne már takarítani, mennyire kéne már készülgetniük azoknak a bizonyos házidogáknak és prezentációknak, konstatálni, hogy ajándékötletek terén idén sem lettem kreatívabb, jókat beszélgetni Áronnal, a bátyámmal, kevésbé színvonalas, de annál viccesebb párbeszédeket folytatni Ábellel, az öcsémmel, sokat gondolni távolban lévő egyetlen nővérkémre, valamint újra és újra az Úr elé vinni már sokszor megválaszolt kérdéseket... néha újakat is persze, néha csak rámosolyogni az Atyára... igen, azt szeretem. :)

Belong

Ezek a csodálatos téliszünetes napok... mikor óráról órára, percről percre érzed, hogy szorít az idő, mert még mindig nem kezdted el kidolgozni az irodalomtételeket és összeállítani a kiselőadást Jedlik Ányosról és az ő csodálatos dinamójáról. Az öngerjesztés elve még mindig homályos nekem, a magyar meg... neeem. Viszont blogolni most nagyon is van kedvem, úgyhogy írok picit az elmúlt napokról és a karácsonyról.

A szenteste nagyon-nagyon jó volt; hangulatos, és egyben valahogy nagyon vicces. Kezdem azt érezni, hogy felborulnak itthon a szerepek, ami kissé gázos, de annál viccesebb. Igeolvasás után, éneklés közben egyszer csak anya felpattant, hogy menjünk már enni, mert negyed tíz van. Mi meg: "Anyaaa! Ennek a dalnak van még egy versszaka, és különben is. " :P Anya meg mint egy türelmetlen, durcás gyerek felkapta a gitárt és dupla tempóban elénekelte gyorsan az utolsó versszakot. Vicces volt, csak néztünk, hogy ez mi??
Tavaly a család mohóbbik felének kérésére felcseréltük a programpontok sorrendjét, melyek idén is hasonlóképpen bonyolodtak le. Az igeolvasást, imádkozást és éneklést a vacsora követte, és csak azután ajándékoztunk. Ábriska (hosszú könyörgés után) kapott egy X-Boxot, úgyhogy most úgy érzi elérte a nirvana állapotát. Áron nyomtatót kapott Mimiék meg valami komódot. Én értelmező kéziszótárat, meg annak a CD-ROM változatát, parfümöt, meg egyéb klassz dolgokat. :)
25-én mentünk gyülibe, majd onnan az össznépi összeröffenésre, ami egyszerűen mindig jó! Kaptam húsevő virágot, ami egyelőre megtévesztésig úgy néz ki, mint egy dobozos Sprite, de ha kinyitom és öntözgetem a magokat, elvileg megemészti a legyeket és egyéb (szobámban) nem kívánatos rovarokat. És hát ami a legjobb; Négy hosszadalmas hónap után újra átölelhettem az egyik legdrágább embert a világon. Náluk is aludtam aznap este, és rengeteget beszélgettünk, sztoriztunk, imáztunk Imolával. Ha valóban a MEGA szilveszterre megyek (ami most már majdhogynem tény, de ha nem is az, 99%-os tézis), akkor a szilvesztert is együtt fogjuk tölteni. :)

Viszont a csajokkal ma este tartottuk volna a karácsonyt, viszont többen rosszul vannak, Bogyó meg be is lázasodott szegény, úgyhogy ezt elnapoltuk.

... elfelejtettem, hogy tulajdonképpen miért is akartam ma írni. Nem elsősorban a karácsonyról, azt tudom. Áh, mindegy. Viszont most abbahagyom, nem csak azért, mert elment az ihlet, hanem mert eddig sem jött meg. Ez a két indok - még ha ellentét feszíti is őket - bőven elegendőek arra, hogy berekesszem soraimat.

egy káró bubi?? nicsak.nocsak.

Lecseréltem a blog külsejét, csak mert annyira sötét volt az a fekete. Ebben a formában most irdatlan igénytelenül néz ki a lap, de most nincs kedvem vele bíbelődni. Így viszont télies. :) Egyébként meg tök jó karácsonyi hangulatom lenne, ha nem kéne állandóan a suli körül forogni még mindig. De már csak egy hét és foroghatok más körül is. :) Most viszont jó kedvem van, és hogy jókedvből ti se szenvedjetek hiányt, hoztam egy nagyon jópofa kis történetet! ;)

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat.
A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.
Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat. Anyád.."

Nagycsaládos karácsony :)

Igaz, karácsony egy hete elmúlt, de a nagycsaládi karácsony képeit most kaptam meg Imolától (ölelés neki). Nagyon jó volt ez is, mint minden évben, és már ott volt velünk Dávid is, valamint István is, aki 12-e óta már hivatalosan is családtag. :) Pics!

IMimi ajándékot nyit(nak)


Jól áll a kezében, nem? :D


Kitti&Bala


Rebó


Éééés Viola rajtam van a lábszármelegítő... :D (igaz, itt feketének tűnik)


Szupernagyi ölében <3


Imola ajándékot nyit