Felpörgött élet, felgyorsult órák, homlokod felforr, gondolataid szaladni indulnak, rohannak már, beláthatatlan távokat kocognak át. Te átadod felhalmozódott terheidet Valakinek, és eldöntöd, nem engeded, hogy újra elhatalmasodjon rajtad a pánik és a nyomasztó kötelezettségtudat. Inkább megfogod az ismerős kezet, s kicsalsz egy logikátlan reményt gondolataid soraiból, belekapaszkodsz, s addig ismételgeted, amíg igazzá nem válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése