vasárnap este

Olyan fura érzés ez a szabadság, amit érzek. Ilyenkor vasárnap este mindig bűntudatom van, vagy valamiféle rossz érzésem, hogy holnapra nem teljesítek, mit felejtettem el, és különben is, kezdődik elölről az egész hét. De most nem, és ez annyira jó. :) Kicsit törizgettem ma, mert egy hét múlva tz, meg az angol prezentációmon is kéne dolgozni, de azt is csak másfél hét múlva tartom.

Holnap lesz az első napom a Pető Intézetben... picit izgulok, de közben meg várom is. Kedden pedig munka után rögtön megyek Virágékhoz próbálni, mert este valami zenés teázóban fogunk hegedálni. :D Móka lesz, még soha nem hegedültem ilyesmi eseményen. Eddig csak vizsgák voltak, koncertek és versenyek, de most kicsit kibővül a paletta, főleg, hogy egy hét múlva vasárnap pedig egy kiállításmegnyitón játszunk. Állati vicces nevünk van. :D Most pont nem jut eszembe, mert nem mi találtuk ki, nekem is csak mondták, mert mindenképpen kellett egy név a szórólapokra, de arra emlékszem, hogy nagyon kacagtam.

Az előző bejegyzésre (Kántor vers) visszatérve; csütörtök este a diákhéten kortárs művészeit est volt a díszteremben, és ez a vers is elhangzott Máy (nem tudom hogy kéne írni G. Andris becenevét, de mi mind így hívjuk őt) improvizációs aláfestésével. Nagyon gyönyörű volt.

Juhhéé, még egy dögunalmas bejegyzés. Boldogság van?? ;)