Egy hosszú, fárasztó nap utolsó mozzanatait teszem meg most, mikor e sorokat gépelem. Fogalmam sincs mi késztetett arra negyed 12-kor, hogy bekapcsoljam még a gépem. De ennek a beteges berögzött szokásnak (hazajövök, ledobom a táskám, benyomom a gépem) köszönhetően jöttem, hogy írjak a semmiről. Nem, igazándiból semmi gondolat nincs most bennem, csak ez az egész nap annyira abszurdra sikeredett, hogy muszáj leírnom.
Először is két első órában tz-t írtam; angolt és matekot. Az a két tantárgy, amiből a legförtelmesebb az átlagom. A matek, hogy 3,75 az hagyján, mert abból hülye vagyok, tudom. De hogy én angolból miért állok idén is 4,25-re, azt soha nem mondom meg. Nem tudom, pedig tanulok. Egyszerűen a nyelvekhez sem értek. No mindegy, szóval megvoltak a témazárók, irodalom, majd beültünk a könyvtárba kidolgozni azt a 20 oldalnyi szöveget a Kis egyháztörténetből, ami elvileg benne lesz a töri témazáróban, majd miután mondta a könyvtáros, hogy " a tanár úr lehelyezett ide még egy köteg fénymásolt tanulmányt, amit meg kéne tanulnotok", akkor szegény Viola (mert már tökre kész volt, nem mellesleg jogosan) elkezdett nevetni, mint aki röhögőgörcsöt kapott, majd ez a nevetés egy idő után átfordult zokogásba. Na szóval a lényeg, hogy betelt a pohár, inkább hazajöttünk. (hál' Istennek elmaradt pár utolsó óránk.) Itthon ebéd közben elkezdtem nézni egy rémesen gagyi filmet (nem is tudom befejezem-e majd, de talán inkább igen, ha már elkezdtem...), aztán elmentem ifire. Először így hezitáltam, hogy tulajdonképpen van-e kedvem kimenni Pestszentlőrincre, meg tök rossz hangulatom volt egész nap, de végül is kimentem, és egyáltalán nem bántam meg. Sokat adott ez az alkalom is; a dicsőítés, Arni tanítása, mindig annyi erőt tud nekem nyújtani a mindennapokra. Aztán sajna onnan negyed kilenckor el kellett jönnöm, mert vissza kellett mennem a suliba próbálni a meglepetés műsort a szalagavatottaknak, és mert hát kinek ne lenne kedve péntek este 10-re suliba menni.... de komolyan... mekkora ötlet. No mindegy, elpróbáltuk párszor a We Are The World-öt, aztán jöttünk haza. Mikor bementem a suliba (21:30) még szép idő volt, igaz hideg. Mikor kijöttem (22:30) zuhogott az eső. Zuhogott egészen addig, amíg felszálltam a buszra, majd mikor leszálltam arról itt fent a hegyen (23:05) esett az hó. Az idei tél első hava. Tulajdonképpen nem szeretem a havat, és mégis; hirtelen olyan békesség és boldogság töltött el.
Először is két első órában tz-t írtam; angolt és matekot. Az a két tantárgy, amiből a legförtelmesebb az átlagom. A matek, hogy 3,75 az hagyján, mert abból hülye vagyok, tudom. De hogy én angolból miért állok idén is 4,25-re, azt soha nem mondom meg. Nem tudom, pedig tanulok. Egyszerűen a nyelvekhez sem értek. No mindegy, szóval megvoltak a témazárók, irodalom, majd beültünk a könyvtárba kidolgozni azt a 20 oldalnyi szöveget a Kis egyháztörténetből, ami elvileg benne lesz a töri témazáróban, majd miután mondta a könyvtáros, hogy " a tanár úr lehelyezett ide még egy köteg fénymásolt tanulmányt, amit meg kéne tanulnotok", akkor szegény Viola (mert már tökre kész volt, nem mellesleg jogosan) elkezdett nevetni, mint aki röhögőgörcsöt kapott, majd ez a nevetés egy idő után átfordult zokogásba. Na szóval a lényeg, hogy betelt a pohár, inkább hazajöttünk. (hál' Istennek elmaradt pár utolsó óránk.) Itthon ebéd közben elkezdtem nézni egy rémesen gagyi filmet (nem is tudom befejezem-e majd, de talán inkább igen, ha már elkezdtem...), aztán elmentem ifire. Először így hezitáltam, hogy tulajdonképpen van-e kedvem kimenni Pestszentlőrincre, meg tök rossz hangulatom volt egész nap, de végül is kimentem, és egyáltalán nem bántam meg. Sokat adott ez az alkalom is; a dicsőítés, Arni tanítása, mindig annyi erőt tud nekem nyújtani a mindennapokra. Aztán sajna onnan negyed kilenckor el kellett jönnöm, mert vissza kellett mennem a suliba próbálni a meglepetés műsort a szalagavatottaknak, és mert hát kinek ne lenne kedve péntek este 10-re suliba menni.... de komolyan... mekkora ötlet. No mindegy, elpróbáltuk párszor a We Are The World-öt, aztán jöttünk haza. Mikor bementem a suliba (21:30) még szép idő volt, igaz hideg. Mikor kijöttem (22:30) zuhogott az eső. Zuhogott egészen addig, amíg felszálltam a buszra, majd mikor leszálltam arról itt fent a hegyen (23:05) esett az hó. Az idei tél első hava. Tulajdonképpen nem szeretem a havat, és mégis; hirtelen olyan békesség és boldogság töltött el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése