the first snowfall

Egy hosszú, fárasztó nap utolsó mozzanatait teszem meg most, mikor e sorokat gépelem. Fogalmam sincs mi késztetett arra negyed 12-kor, hogy bekapcsoljam még a gépem. De ennek a beteges berögzött szokásnak (hazajövök, ledobom a táskám, benyomom a gépem) köszönhetően jöttem, hogy írjak a semmiről. Nem, igazándiból semmi gondolat nincs most bennem, csak ez az egész nap annyira abszurdra sikeredett, hogy muszáj leírnom.
Először is két első órában tz-t írtam; angolt és matekot. Az a két tantárgy, amiből a legförtelmesebb az átlagom. A matek, hogy 3,75 az hagyján, mert abból hülye vagyok, tudom. De hogy én angolból miért állok idén is 4,25-re, azt soha nem mondom meg. Nem tudom, pedig tanulok. Egyszerűen a nyelvekhez sem értek. No mindegy, szóval megvoltak a témazárók, irodalom, majd beültünk a könyvtárba kidolgozni azt a 20 oldalnyi szöveget a Kis egyháztörténetből, ami elvileg benne lesz a töri témazáróban, majd miután mondta a könyvtáros, hogy " a tanár úr lehelyezett ide még egy köteg fénymásolt tanulmányt, amit meg kéne tanulnotok", akkor szegény Viola (mert már tökre kész volt, nem mellesleg jogosan) elkezdett nevetni, mint aki röhögőgörcsöt kapott, majd ez a nevetés egy idő után átfordult zokogásba. Na szóval a lényeg, hogy betelt a pohár, inkább hazajöttünk. (hál' Istennek elmaradt pár utolsó óránk.) Itthon ebéd közben elkezdtem nézni egy rémesen gagyi filmet (nem is tudom befejezem-e majd, de talán inkább igen, ha már elkezdtem...), aztán elmentem ifire. Először így hezitáltam, hogy tulajdonképpen van-e kedvem kimenni Pestszentlőrincre, meg tök rossz hangulatom volt egész nap, de végül is kimentem, és egyáltalán nem bántam meg. Sokat adott ez az alkalom is; a dicsőítés, Arni tanítása, mindig annyi erőt tud nekem nyújtani a mindennapokra. Aztán sajna onnan negyed kilenckor el kellett jönnöm, mert vissza kellett mennem a suliba próbálni a meglepetés műsort a szalagavatottaknak, és mert hát kinek ne lenne kedve péntek este 10-re suliba menni.... de komolyan... mekkora ötlet. No mindegy, elpróbáltuk párszor a We Are The World-öt, aztán jöttünk haza. Mikor bementem a suliba (21:30) még szép idő volt, igaz hideg. Mikor kijöttem (22:30) zuhogott az eső. Zuhogott egészen addig, amíg felszálltam a buszra, majd mikor leszálltam arról itt fent a hegyen (23:05) esett az hó. Az idei tél első hava. Tulajdonképpen nem szeretem a havat, és mégis; hirtelen olyan békesség és boldogság töltött el.

történjen már valami!!! Nem történik semmi? :O

Sok minden jut most eszembe, mit le szeretnék írni, csak egyelőre nem tudom, hol kezdjem. De minden jön szépen sorban. Először is, pénteken terveztem, hogy megyek Agapé ifire, de reggel kiderült, hogy áron Győrbe megy, így kicsit fontolóra vettem a dolgot, hogy egyedül utazzak-e másfél órát, ráadásul az útra sem emlékeztem pontosan. Aztán Nono hívott, hogy aznap este lesz farsang a Mókusban (böjt idején? - na mindegy), és Annával is megbeszéltük, hogy akkor most bemegyünk, és dumálunk egy jót. Küldetés teljesítve. Anna sokat mesélt a zenekaráról (Dawnlight), a dalai hátteréről, és nagyon jó volt hallgatni. Ma küldött magyar szöveget is, és vannak benne nagyon elgondolkodtató részek. Idézek, ez engem nagyon megfogott:

Hogyan tudsz még lélegezni a sok felszínességedtől?
Hogyan tudsz őszinte szavakat hazudni?
Ne áltasd magad,hogy nem tudod ki vagy!

Annáék demóját amúgy meg tudjátok hallgatni itt: http://www.myspace.com/dawnlightofficial
Szóval a péntek este jó volt, és jövő héten remélhetőleg már tényleg el tudok menni ifire. :) A szombat elég unalmasan alakult, igazándiból csak arra emlékszem, hogy voltam kamarán (hegedű), meg arra, hogy megírtam magyarra a fogalmazást. Viszont a mai napon egészen tevékeny voltam. Délelőtt ugye gyülekezet, délután meg kitakarítottam az egész szobám, tanultam, sütit sütöttem és Isteni sugallatot néztem. :) Lassan vége a napnak. Még annyit hadd osszak meg, hogy mennyire örülök, hogy a szombati Keresztút koncertnek ilyen jó visszhangja van. :) Ma mutatta Ági, hogy a Reformátusok lapjában van rólunk egy fotó, ami a Ráday utcában készült, valamint a Magyar Rádióban is beszélt egy fiatal férfi a szombati Keresztút koncertről. Ezek szerint hiába voltak ezúttal kevesebben, az emberek nyomós részénél jó és '"ütős" hatást értek el anya szövegei, ami végső soron pozitívum. Holnap suli, de fel a fejjel, már csak kevesebb, mint 3 évet kell a Mayorba járnom (*édes Istenem*). Most a leírtakhoz kapcsolódóan kerestem egy fotót Annáról és rólam, ami Annáék egyik koncertjén készült a Kék Yuk bejáratánál. A koncert 2009. április 10-én volt. :)

Van más is, amiről írnék, de arról majd inkább máskor, ma valahogy nem megy nekem a fogalmazás... :) Bye!

végre péntek

Végre vége a hétnek, legalábbis a parás részének, és itt a jól megérdemelt pihenés!!!! Ma Mikivel megkértük Bärnkopfot, hogy halasszuk el a dogát hétfőre, mert akkor jobban fog menni. Lementünk a terembe, hogy közöljük az osztállyal mit sikerült elérnünk, ... mondhatom nem voltunk népszerűek. Dogát írtunk ma is, de hétfőn és szerdán is írunk (csak h több jegyünk legyen - B.) Azt hiszem a győzködés nem az én asztalom. Pf... mind1, azt hiszem ez nem rajtunk múlott. Amúgy tök jó volt ez a nap. Eddig azt hittem a péntek hetedik óra tesi az szívás, de nem az. Egy kis feszültség levezetés... baromi jó. Hogy lehet ennyit röhögni? Cölibátus.... ez meg hogy jött ide? Szóval állati vicces volt, a nap fénypontja. Aztán mivel a "zűrös idők" óta nem szeretek itthon lenni, Dettivel ettünk és beszélgettünk a mekiben (milyen kreatív), de tényleg nagyon jót dumáltunk... már kellett. Most itthon, és fogalmam sincs mit csinálok ma este. Valószínűleg olvasás, film, semmi megerőltető, hétvégén úgyis lesz még mit tanulnom, kedden töri tz --> joupppyyy!.... :S Most ennyi. PÁpua Új-Guinea!