Eszméletlen fáradt vagyok, de egy csöppnyit rámjött az írhatnék. Az a helyzet, hogy annak tudatában, hogy egy hét múlva suli, kezdek borzasztóan szenvedni. Úgy érzem muszáj kiélveznem a nyár utolsó perceit. Itthon persze kevésbé tolerálják, hogy állandóan eljárkálok, de miért olyan furcsa az, hogy amíg ráérek inkább a barátaimmal lennék, hisz' tudom; a törikönyvemmel rengeteg időm lesz majd barátkozni. És ez nem valami furcsa prevízió, ebben egészen biztos vagyok; ebben az évben rengeteget kell majd tanulnom, főleg törit a heti 5 Kasos órám mellett.
De őszintén szólva magam sem értem, hogy a hirtelen "carpe diem" indulatomban végül miért is a töri faktnál lyukadtam ki. Hisz' olyan jó volt ez a nyár. Most a hétvégén Kőszeg, ahol ugyan "végre" igazán feleslegesnek érezhettem magam, mert én illúzionista persze azt hittem, hogy a "majd próbálunk Finnországra" az azt jelenti, hogy próbálunk Finnországra. Ehelyett a három nap alatt volt egy fél órás próbánk, előadtuk a nagysikerű Operánkat, majd ráadásként elénekeltük még háromszor a záró éneket, ami amúgy meg kb. az egyetlen jelenetünk a darabban. De nem értem amúgy mit szenvedek már megint... nagyon jól éreztem magam. Míg az angelicások próbáltak, addig engem a fiúk megtanítottak biliárdozni ;) Szóval jó volt. A mai nap meg.... megittam életem első legális alkoholos italát. És nagyon finom volt. :) Eszti Imolát meg engem szülinapunk alkalmából meghívott egy-egy koktélra, és hát az órák meg úgy szépen elteltek az este. Holnap este (elvileg) próbálunk Finnországra, előtte még összefutok régen látott pajtásaimmal egy kis csevegésre, többek között azért, hogy megtudjam, Anna mennyire szépségesen, igényesen varrta meg a párnáit, és hogy megtudjam, mi van Detti Torontói lovagjával. De mielőtt a mi kis fantastic 6-ünk kihozná belőlem az őrültet, összefutok Sárival, hogy egy nagyon jót beszélgessek. Ha minden igaz a héten még bejárkálunk próbákra (elvileg!!), csütörtökön éjjeli vidámparkozni megyünk, pénteken meg könnyes búcsút veszek a legdrágább Imolámtól, aki 10 kerek hónapra elhagy engem.
... tessék megnézni! Már megint szenved.
... pedig igazán hálás lehet! :) És az is!!!!
De őszintén szólva magam sem értem, hogy a hirtelen "carpe diem" indulatomban végül miért is a töri faktnál lyukadtam ki. Hisz' olyan jó volt ez a nyár. Most a hétvégén Kőszeg, ahol ugyan "végre" igazán feleslegesnek érezhettem magam, mert én illúzionista persze azt hittem, hogy a "majd próbálunk Finnországra" az azt jelenti, hogy próbálunk Finnországra. Ehelyett a három nap alatt volt egy fél órás próbánk, előadtuk a nagysikerű Operánkat, majd ráadásként elénekeltük még háromszor a záró éneket, ami amúgy meg kb. az egyetlen jelenetünk a darabban. De nem értem amúgy mit szenvedek már megint... nagyon jól éreztem magam. Míg az angelicások próbáltak, addig engem a fiúk megtanítottak biliárdozni ;) Szóval jó volt. A mai nap meg.... megittam életem első legális alkoholos italát. És nagyon finom volt. :) Eszti Imolát meg engem szülinapunk alkalmából meghívott egy-egy koktélra, és hát az órák meg úgy szépen elteltek az este. Holnap este (elvileg) próbálunk Finnországra, előtte még összefutok régen látott pajtásaimmal egy kis csevegésre, többek között azért, hogy megtudjam, Anna mennyire szépségesen, igényesen varrta meg a párnáit, és hogy megtudjam, mi van Detti Torontói lovagjával. De mielőtt a mi kis fantastic 6-ünk kihozná belőlem az őrültet, összefutok Sárival, hogy egy nagyon jót beszélgessek. Ha minden igaz a héten még bejárkálunk próbákra (elvileg!!), csütörtökön éjjeli vidámparkozni megyünk, pénteken meg könnyes búcsút veszek a legdrágább Imolámtól, aki 10 kerek hónapra elhagy engem.
... tessék megnézni! Már megint szenved.
... pedig igazán hálás lehet! :) És az is!!!!
