egyedem begyedem tenger tánc

Az elmúlt néhány nap nem pont úgy alakult, ahogy terveztem. Az utolsó nagy hajtások helyett itthon feküdtem lázasan, és rekordmennyiségű Szívek szállodáját néztem. Az egész szerda reggel kezdődött, mikor hajnali hatkor üvölteni kezdett az egyik kedvenc Delirious számom. Az első néhány másodperc pont úgy telt, mint bármelyik másik nap. Szívrohamot kaptam, újraélesztettem magam, kussra utasítottam a telefont, majd konstatáltam, hogy valami egészen más ezen a reggelen. Hirtelen (de nem saját motivációból) lefordultam az ágyról, ami egyáltalán nem meglepő fordulat, ha az ember lázas. Innentől kezdve nem részletezném, csak hogy ne romboljam tovább a jó hírem, és hogy a többit a ti fantáziátokra bízhassam. (na jó, inkább ne!!) A lényeg, hogy hál' Istennek ma már sokkal jobban vagyok. Innentől kezdve a matek és a biosz jegyem lutri, de hát reméljük a legjobbakat. (vagy inkább ne!!)

Így tehát ha nem is a megszokott türelmetlen várakozást követően, de valahogy mégiscsak belecsöppentünk a nyárba, ami úgy érzem tökéletesen megérdemelt ezután a tökéletesen kimerítő év után. Bár a betegség miatt mostanság minden programot le kellett mondanom, bízom benne, hogy a 16-18-i barátnős gárdonyi kiruccanásunk olyan tökéletes lesz, mint soha. Ha belegondolok ez nem is egy lehetetlen vállalkozás, hiszen még sosem voltunk hatan együtt Gárdonyban. Sőt, az igazat megvallva még nem is voltunk igazi nyaraláson. Így tehát akármilyen is lesz ez, az elmúlt émelygős, lázas, hasfájós napjaimnál csak jobb lehet, emellett a nyár többi része is briliánsnak ígérkezik. Have a nice summer!! :)

:)

Az elmúlt hetekben annyi olyan helyzet volt, mikor utaztam valamerre, láttam/hallottam/tettem valamit, amiről eldöntöttem, hogy mindenképpen megosztom veletek. Sajnos már a felére sem emlékszem, pedig némelyiket olyan jó volna felidézni. Akad néhány rossz dolog is, amiről írni akartam, és egggészen véletlenül azok pont eszembe jutnak most... de inkább mással kezdeném. :)

Hálás vagy. Mostanság kijutott örömökből, bánatokból és próbákból egyaránt, de jó érzés, hogy mindezeket nem kell egyedül végigcsinálni. Az elkövetkezendő időszak pedig nagyon durván jónak ígérkezik, ám előbb néhány mondat az elmúlt hetek eseményeiről. Május 28-án nyelvvizsgáztunk (angolból). Erről most nem szívesen írok részletesebben, majd ha eredmény lesz, ráérek analizálgatni. Tegnap Dóriékkal hegedültünk az önkormányzaton valami díjátadón, ma színházban voltam, holnap pedig hatalmas örömömre (bár egyik szeme sír, mert így újfent ki kell hagynom a pénteki ifit) végre összefutunk az általános iskolai osztállyal. Bízom benne, hogy nagyon áldott lesz, őszintén szólva borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan tervez továbbtanulás szintjén. Ami pedig még jobban felpörget így a témazárók és utolsó év végi feleletek időszakában, hogy 16-17-én a lányokkal (B.D.V.F.A.), ha minden igaz lemegyünk Gárdonyba, és kiheverjük ezt a tökéletesen kimerítő évet. Jelenleg ez a nap éltet, ez az, amit a legjobban várok. Aztán pedig jön a - reméljük - áldásokkal teli nyár. Ifi táborral, stb... sok minden tervben van, de még kb. semmi sem konkrét, mert fizikai képtelenség egyszerre három helyen lenni.

Jelenleg csak ilyen helyzetjelentésre futotta, remélem hamarosan valami másról is tudok majd írni. :) Áldás veletek!!

carpe diem.

Eszméletlen fáradt vagyok, de egy csöppnyit rámjött az írhatnék. Az a helyzet, hogy annak tudatában, hogy egy hét múlva suli, kezdek borzasztóan szenvedni. Úgy érzem muszáj kiélveznem a nyár utolsó perceit. Itthon persze kevésbé tolerálják, hogy állandóan eljárkálok, de miért olyan furcsa az, hogy amíg ráérek inkább a barátaimmal lennék, hisz' tudom; a törikönyvemmel rengeteg időm lesz majd barátkozni. És ez nem valami furcsa prevízió, ebben egészen biztos vagyok; ebben az évben rengeteget kell majd tanulnom, főleg törit a heti 5 Kasos órám mellett.
De őszintén szólva magam sem értem, hogy a hirtelen "carpe diem" indulatomban végül miért is a töri faktnál lyukadtam ki. Hisz' olyan jó volt ez a nyár. Most a hétvégén Kőszeg, ahol ugyan "végre" igazán feleslegesnek érezhettem magam, mert én illúzionista persze azt hittem, hogy a "majd próbálunk Finnországra" az azt jelenti, hogy próbálunk Finnországra. Ehelyett a három nap alatt volt egy fél órás próbánk, előadtuk a nagysikerű Operánkat, majd ráadásként elénekeltük még háromszor a záró éneket, ami amúgy meg kb. az egyetlen jelenetünk a darabban. De nem értem amúgy mit szenvedek már megint... nagyon jól éreztem magam. Míg az angelicások próbáltak, addig engem a fiúk megtanítottak biliárdozni ;) Szóval jó volt. A mai nap meg.... megittam életem első legális alkoholos italát. És nagyon finom volt. :) Eszti Imolát meg engem szülinapunk alkalmából meghívott egy-egy koktélra, és hát az órák meg úgy szépen elteltek az este. Holnap este (elvileg) próbálunk Finnországra, előtte még összefutok régen látott pajtásaimmal egy kis csevegésre, többek között azért, hogy megtudjam, Anna mennyire szépségesen, igényesen varrta meg a párnáit, és hogy megtudjam, mi van Detti Torontói lovagjával. De mielőtt a mi kis fantastic 6-ünk kihozná belőlem az őrültet, összefutok Sárival, hogy egy nagyon jót beszélgessek. Ha minden igaz a héten még bejárkálunk próbákra (elvileg!!), csütörtökön éjjeli vidámparkozni megyünk, pénteken meg könnyes búcsút veszek a legdrágább Imolámtól, aki 10 kerek hónapra elhagy engem.

... tessék megnézni! Már megint szenved.
... pedig igazán hálás lehet! :) És az is!!!!

történjen már valami!!! Nem történik semmi? :O

Sok minden jut most eszembe, mit le szeretnék írni, csak egyelőre nem tudom, hol kezdjem. De minden jön szépen sorban. Először is, pénteken terveztem, hogy megyek Agapé ifire, de reggel kiderült, hogy áron Győrbe megy, így kicsit fontolóra vettem a dolgot, hogy egyedül utazzak-e másfél órát, ráadásul az útra sem emlékeztem pontosan. Aztán Nono hívott, hogy aznap este lesz farsang a Mókusban (böjt idején? - na mindegy), és Annával is megbeszéltük, hogy akkor most bemegyünk, és dumálunk egy jót. Küldetés teljesítve. Anna sokat mesélt a zenekaráról (Dawnlight), a dalai hátteréről, és nagyon jó volt hallgatni. Ma küldött magyar szöveget is, és vannak benne nagyon elgondolkodtató részek. Idézek, ez engem nagyon megfogott:

Hogyan tudsz még lélegezni a sok felszínességedtől?
Hogyan tudsz őszinte szavakat hazudni?
Ne áltasd magad,hogy nem tudod ki vagy!

Annáék demóját amúgy meg tudjátok hallgatni itt: http://www.myspace.com/dawnlightofficial
Szóval a péntek este jó volt, és jövő héten remélhetőleg már tényleg el tudok menni ifire. :) A szombat elég unalmasan alakult, igazándiból csak arra emlékszem, hogy voltam kamarán (hegedű), meg arra, hogy megírtam magyarra a fogalmazást. Viszont a mai napon egészen tevékeny voltam. Délelőtt ugye gyülekezet, délután meg kitakarítottam az egész szobám, tanultam, sütit sütöttem és Isteni sugallatot néztem. :) Lassan vége a napnak. Még annyit hadd osszak meg, hogy mennyire örülök, hogy a szombati Keresztút koncertnek ilyen jó visszhangja van. :) Ma mutatta Ági, hogy a Reformátusok lapjában van rólunk egy fotó, ami a Ráday utcában készült, valamint a Magyar Rádióban is beszélt egy fiatal férfi a szombati Keresztút koncertről. Ezek szerint hiába voltak ezúttal kevesebben, az emberek nyomós részénél jó és '"ütős" hatást értek el anya szövegei, ami végső soron pozitívum. Holnap suli, de fel a fejjel, már csak kevesebb, mint 3 évet kell a Mayorba járnom (*édes Istenem*). Most a leírtakhoz kapcsolódóan kerestem egy fotót Annáról és rólam, ami Annáék egyik koncertjén készült a Kék Yuk bejáratánál. A koncert 2009. április 10-én volt. :)

Van más is, amiről írnék, de arról majd inkább máskor, ma valahogy nem megy nekem a fogalmazás... :) Bye!