Vasárnaponként, mikor a nap vége felé közeleg az idő, mindig magával raga a rossz kedv, hogy másnap suli. Pedig a hétfő ezúttal is idekeletkezteti (! :D !) magát, ebben 99,9%-ig biztos vagyok. Olyan kis lusta dögnek érzem magam, ma egész nap azon vekengtem, hogy mennyire nincs kedvem tanulni, márpedig mennyire nagyon kéne. Na de hogy ne csak a negatívum áradjon belőlem, muszáj megosztanom veletek, hogy mennyire jó volt ez a hétvége. Először is a péntek. Suliból hazajövet látom, hogy Áron már szépítkezik a tükör előtt, mondom biztos ifire megy, és nem is tévedtem. Én meg tök fáradt voltam, örültem, hogy hazaértem, erre Áron: Te nem jössz egyszer fire? Mondom: de. Aztán 10 perc múlva már a buszon voltunk. Igaz, az út elég hosszú, de abszolút megéri. Hiper kedves emberek 50 négyzetméteren "összezárva". a tanítás is nagyon jó volt, számomra abszolút aktuális. Sokat nem tudok róla mondani, de negatívumot egyet sem, és azt hiszem ez jó jel. Fura, hogy egy-két emberrel olyan jól el tudtam beszélgetni, mintha már régi jó barátok lennénk. Aztán ki tudja, talán egyszer azok is leszünk. :)
Ami pedig a szombatot illeti, tele volt várakozással és izgalmakkal. Nem, ezúttal nem a szentestét vártam, és nem is a szülinapomat, mint mikor régen ezeken a napokon teljesen be voltam zsongva. Este Keresztút koncert volt a Ráday utcában a Kálvin János ifjúsági nap alkalmából. Ezúttal nem csak anya dalai szólaltak meg, egyben a dicsőítést is levezettük. Kicsit hosszabb volt, mint számítottam, de én eszméletlenül élveztem. Részemről zeneileg és lelkileg is ez volt eddig a legjobb koncert, a többieknek most ez annyira nem sikerült jól, ahogy ők érezték. Nem tudom, amint megkapom a felvételt részletesebb véleményt alkotok. ;) Ezúttal nem voltak annyian, mint a novemberi szintén rádays koncerten, de nagyon meglepődtem, mikor annyi ismerős arccal találkoztam, holott én szinte senkinek sem szóltam a koncertről. Ha már itt tartunk, Dettiéknek azért mondtam, és Detti, Bogyó és Tamás el is jöttek. :) /Remélem jól éreztétek magatokat!/
Semmi kedvem, holnap suliba menni, művtöri és angol dogát írni, de bizonyára sor fog rájuk kerülni, így nem tehetek mást, megpróbálok felkészülni, és este addig imádkozom az ágyban ezek "túléléséért", amíg el nem alszom. Jó8! :)
Ami pedig a szombatot illeti, tele volt várakozással és izgalmakkal. Nem, ezúttal nem a szentestét vártam, és nem is a szülinapomat, mint mikor régen ezeken a napokon teljesen be voltam zsongva. Este Keresztút koncert volt a Ráday utcában a Kálvin János ifjúsági nap alkalmából. Ezúttal nem csak anya dalai szólaltak meg, egyben a dicsőítést is levezettük. Kicsit hosszabb volt, mint számítottam, de én eszméletlenül élveztem. Részemről zeneileg és lelkileg is ez volt eddig a legjobb koncert, a többieknek most ez annyira nem sikerült jól, ahogy ők érezték. Nem tudom, amint megkapom a felvételt részletesebb véleményt alkotok. ;) Ezúttal nem voltak annyian, mint a novemberi szintén rádays koncerten, de nagyon meglepődtem, mikor annyi ismerős arccal találkoztam, holott én szinte senkinek sem szóltam a koncertről. Ha már itt tartunk, Dettiéknek azért mondtam, és Detti, Bogyó és Tamás el is jöttek. :) /Remélem jól éreztétek magatokat!/
Semmi kedvem, holnap suliba menni, művtöri és angol dogát írni, de bizonyára sor fog rájuk kerülni, így nem tehetek mást, megpróbálok felkészülni, és este addig imádkozom az ágyban ezek "túléléséért", amíg el nem alszom. Jó8! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése