passzív blogkölyök

Pont egy hónapja, hogy legutoljára írtam.... Sok minden történt azóta, pl. volt egy mikroszkópikusan pici méreteket öltő tavaszi szünetünk, egy kis húsvéttal és ifi elvonulással megfűszerezve. Na de ne rohanjunk ennyire előre! Először is: ifi elvonulás. A legtöbben ezt a fogalmat nem tudják hova tenni, igazándiból olyan, mint egy ifi hétvége. Nagyon-nagyon jó volt, főleg a pénteki nap. Csütörtökön mentünk le Vácdukára rögtön suli után, és egészen szombatig rontottuk ott (legalábbis én) a levegőt. De megérte. :) Nagyszerű lehetőség volt jobban megismerni az agapés arcokat, és tök jó, mert egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jókat beszélgettem a lányokkal, és durván jóra sikerültek az alkalmak is. Az évem eddigi legjobb 2 percére pénteken került sor, de ezt most inkább nem írnám le... Dióhéjban ennyi, eszméletlenül jó volt. :) Vasárnap (mivel anya beteg lett) csak így tesók mentünk gyülibe, több, mint 1 óra BKV után ki is jutottunk Pestszentlőrincre, de megérte. :) Az istentisztelet után mentünk Hajniékhoz ilyen családi összeröffenés féleségre, ami szintééén nagyon kellemes volt. xD Áááá, most tűnik csak fel mennyire hálás lehetek ezekért a szép napokért. :) Hétfőn délelőtt itthon voltam, este pedig Mona Danival mentünk a Müpába egy koncertre, ahol a zongorista annyira jó volt, hogy háromszor adott ráadást... Igaz, tehetsége és arca mérete között egyenes arányosság figyelhető meg, összességében megérte elmenni. :) Bár nagyarcú zongoristánknak köszönhetően az utolsó buszt is lekéstem, ettől függetlenül a hazajutás szinte teljesen neccmentes volt. :) Kedden volt drága Imola unokatesóm szülinapja, így összefutottunk egy palacsintázásra, majd mentem megvenni az ajándékát (természetesen miután elváltunk, hogy akkor én rohanok, hogy elérjem a buszt...). Tegnap pedig nagyobb társaságban köszöntöttük fel a friss nagykorú drágaságot, méghozzá egy meglepi buli keretében. :D Képek elvileg hamarosan lesznek, ha találok vállalhatót hozok ide is. ;) Röviden, tömören ennyit az elmúlt napokról. A szünet kegyetlen jó volt, csak kissé rövid, de segáz, a szellemi felfrissülés (igen, látom én is, hogy ez így undorítóan hangzik) kárpótol a fizikai fáradtságomért. :)
Igaz, az újságnál az eredeti témámat elpasszoltam, végül sikerült valamit összehoznom a szabad listáról: 10 dolog, amit nem bírok felfogni. Ez nem lett olyan rossz, elivileg a következő ALAPban már benne lesz az első cikkem, youppyyy :)) A következő számba M. Danival fogok riportot készíteni, ami még sehogy nem áll, de majd meglesz.
Végül az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem legújabb élményeiről írnék (nem, nem a zsonglőrködésről... :P). A filmnézés a szünetben sem maradhatott el. Tesókkal megnéztük a Gran Torinot. Kegyetlenül tetszett, pedig úgy ültem le, hogy a címét sem bírtam megjegyezni, és egyáltalán semmit nem tudtam a filmről. Megérte. A rendezés iszonyat jó, a szereplőgárda szintén király, és annak ellenére, hogy egy drámáról beszélünk meglepően humoros párbeszédek fűszerezik a történetet. A másik film, amit láttam kicsit más kategória. Nono azt mondta nagyon jó, így hát megnéztem egyedül a Két hét múlva örökkét. Igazándiból tetszett, annak ellenére, hogy nem különösebben csípem Hugh Grant-et. Sandra Bullockot már a Nász-ajánlatban is bírtam, és itt is jópofa a karaktere. Nem egy nagy durranás a film, de a maga kategóriájában jónak mondható szerintem. Már csak egy epizód van hátra az Isteni sugallatból, amit nagyon nehezen viselek.... mármint azt, hogy mindjárt vége, nem a sorozatot... :D Nagyon megszerettem a szériát, mindig tudott újat mondani, és volt, hogy egész epizódokat bőgtem itt végig egyedül a szobámban. Most ennyi tellett tőlem, majd még jelentkezem! ;)

februári hétvége

Vasárnaponként, mikor a nap vége felé közeleg az idő, mindig magával raga a rossz kedv, hogy másnap suli. Pedig a hétfő ezúttal is idekeletkezteti (! :D !) magát, ebben 99,9%-ig biztos vagyok. Olyan kis lusta dögnek érzem magam, ma egész nap azon vekengtem, hogy mennyire nincs kedvem tanulni, márpedig mennyire nagyon kéne. Na de hogy ne csak a negatívum áradjon belőlem, muszáj megosztanom veletek, hogy mennyire jó volt ez a hétvége. Először is a péntek. Suliból hazajövet látom, hogy Áron már szépítkezik a tükör előtt, mondom biztos ifire megy, és nem is tévedtem. Én meg tök fáradt voltam, örültem, hogy hazaértem, erre Áron: Te nem jössz egyszer fire? Mondom: de. Aztán 10 perc múlva már a buszon voltunk. Igaz, az út elég hosszú, de abszolút megéri. Hiper kedves emberek 50 négyzetméteren "összezárva". a tanítás is nagyon jó volt, számomra abszolút aktuális. Sokat nem tudok róla mondani, de negatívumot egyet sem, és azt hiszem ez jó jel. Fura, hogy egy-két emberrel olyan jól el tudtam beszélgetni, mintha már régi jó barátok lennénk. Aztán ki tudja, talán egyszer azok is leszünk. :)
Ami pedig a szombatot illeti, tele volt várakozással és izgalmakkal. Nem, ezúttal nem a szentestét vártam, és nem is a szülinapomat, mint mikor régen ezeken a napokon teljesen be voltam zsongva. Este Keresztút koncert volt a Ráday utcában a Kálvin János ifjúsági nap alkalmából. Ezúttal nem csak anya dalai szólaltak meg, egyben a dicsőítést is levezettük. Kicsit hosszabb volt, mint számítottam, de én eszméletlenül élveztem. Részemről zeneileg és lelkileg is ez volt eddig a legjobb koncert, a többieknek most ez annyira nem sikerült jól, ahogy ők érezték. Nem tudom, amint megkapom a felvételt részletesebb véleményt alkotok. ;) Ezúttal nem voltak annyian, mint a novemberi szintén rádays koncerten, de nagyon meglepődtem, mikor annyi ismerős arccal találkoztam, holott én szinte senkinek sem szóltam a koncertről. Ha már itt tartunk, Dettiéknek azért mondtam, és Detti, Bogyó és Tamás el is jöttek. :) /Remélem jól éreztétek magatokat!/
Semmi kedvem, holnap suliba menni, művtöri és angol dogát írni, de bizonyára sor fog rájuk kerülni, így nem tehetek mást, megpróbálok felkészülni, és este addig imádkozom az ágyban ezek "túléléséért", amíg el nem alszom. Jó8! :)