what a perfect weekend!!

Ne is mondjátok!! Érzem én, hogy olyan béna dolog angol címeket írni, mikor nem is tudok igazán jól angolul, de higgyétek el, próbáltam magyarul is, és úgy még rosszabb.... "micsoda tökkéletes hétvége!!'. :D wöehh. :D Jajj, elkapott a jókedv (...csak el ne hagyjon soha!)
Miközben mesélek tegyétek be ezt a számot. Hamar ráun az ember, de amíg nem, addig tökéletes!! :)

Szóval pénteken ifin voltam, ami tök jó volt, tök jó feltöltődés. Ifi után páran bennmaradtunk megnézni a 127 óra című filmet, de hál' Istennek Mariettáék hazahoztak. (különben nem is tudtunk volna 11-ig bennmaradni.) Szombaton gyönyörű, napsütéses idő volt (bár ez hál' Istennek néhány mínusz fokot leszámítva jelenleg is hasonló.) Próbáltam néhány órát a lányokkal (kamara), mert most tavaszra kaptunk néhány felkérést kiállításmegnyitókra és teaházba, úgyhogy most jó sok darabot elő kell venni, újra összerakni. Próba után mentünk Tekót fölköszönteni, mert a drága leányzó, most lett 18 éves. Rengeteget hülyéskedtünk, társasoztunk, szóval tényleg iszonyú jó volt. Készült pár leginkább tagadandó, ám igazándiból inkább tagadhatatlanul "tökéletes" kép az estéről. Majd lehet teszek fel, ha kapok belőle. Amúgy... nem is tudom, de mintha rengeteg minden változott volna ezen a hétvégén. Bennem legalábbis, és ennek örülök. :)
Most vasárnap nem voltam bent az igehirdetésen, mert (most először) bibliaköröztem. Annának mentem segíteni a kisiskolásokhoz, és azt is annyira élveztem. Iszonyú édesek azok a gyerekek. Van egy Lénárd nevű kisfiú (István egyik unokája), akitől egyszerűen lehidaltam. Kegyetlenül intelligens az a gyerek, pedig azt hiszem csak 9 éves. Hihetetlen egy figura, nagyon bírom.

Tegnap jött hozzánk Marietta családi ebédre (először). Szegény Marietta tökre izgult végig, pedig szerintem tök laza volt az egész. Apáék is egészen jófejek voltak... én mindenesetre marha jól éreztem magam. :D Délután pedig Fény-kép projekt megbeszélés volt. Jut eszembe, erről még itt nem is írtam semmit. Szóval Anna szólt, hogy van ez a projekt, amit néhányan elkezdtek, és mostanra egy kisebb team dolgozik egy képeskönyvön, amibe a fotók mellé (melyeket a Ficsor házaspár készített) verseket, gondolatokat írunk. Karácsonykor már lehetett venni képeslapokat, de jelenleg - mint említettem - egy képeskönyvön dolgozunk. Ha érdekel mi ez az egész, katt ide!! A tegnapi megbeszélés nagyon áldott volt. Csiszolgattuk a verseket, tanácsokat osztottunk, mindent tettünk, ami a csapatmunka szót kielégíti. :)

És hogy mi az a megmagyarázhatatlan változás, ami végbemegy most bennem? Őszinte leszek; nem leszek most teljesen őszinte. Illetve amit leírok, az mind igaz, de nem minden. Kezdjük ott, hogy a gondolat, amit az előző bejegyzésben írtam, nem valami aktuális tapasztalaton alapult, de valahogy tudtam hogy igaz. (Akkor is, ha te most nem értesz velem egyet a gondolat valóságtartalmát illetően. :D) Ez az egész csak tegnap estére vált nagyon viccessé, mikor Isten egy klasszikus "Vitt is ajándékot, meg nem is" stílusú humorral mosolyogtatott meg.

Nem mintha Arany Jánoshoz hasonlítanám magam, de most hirtelen ő jutott eszembe. A költő elvileg homlokráncolva ült és hallgatta, ahogy irodalmárok elemezték és magyarázták műveit, hogy Arany itt erre és erre utal, erre és amarra gondol... mire Arany fölállt, és csak annyit mondott; "gondolta a fene". Picit ezt érzem az egész irodalomoktatásban. Minenki művébe rengeteg mindent belemagyarázunk, ami - szerintem - sokszor nem is tudatos az író részéről. Ezt persze nem szabad az egész irodalomra levetíteni, mert biztos sok műnek tudatos a felépítése, gondolatvezetése, de... igen, azt hiszem kezdem túlmagyarázni a dolgokat, pedig az Arany-féle példa tökéletesen megvilágítja mire gondolok.
Ez most csak az előző gondolathoz kapcsolódva jutott eszembe.

Visszatérve az eredeti történethez, beszámolóhoz. Tulajdonképpen ami megváltoztatott, az Isten maga. Az ő ereje, amilyen hatalmas Ő, és hogy folyton érzem a jelenlétét. Nekem senki ne mondja, hogy Isten nem létezik, mikor én nap mint nap beszélek vele. Beszélgetünk a villamoson, a metrón, a buszon, és esténként elalvás előtt. Én mesélek neki, kérdezgetek, ő pedig válaszol. És minél többször szólítom Őt meg, annál inkább értem a válaszait, annál világosabbak a kérései. Olyan tökéletesek ezek a percek, és a legjobb, hogy sosem kell, hogy véget érjenek ezek a beszélgetések...

7VG-m

szombat délután.napsütés.fejfájás.fáradtság.semleges kedv - jelenleg ezek a szavak jellemeznek engem és környezetemet. Igazándiból csak azért kaptam most kedvet írni, mert megtudtam, hogy Mimi innen informálódik felőlünk, szóval gondoltam kicsit jobban rástartolok a hírek közvetítésére. Ez a hét sem volt se izgalmasabb, se unalmasabb, mint az előző, de egész kellemesen telt. Úgy tűnik, tényleg van esély az időjárás javulására, ami azért is jó hír, mert eszkimó barátom már háromszor telefonált, hogy kéri vissza a csizmáját. Na de komolyan, a hőmérőm jelenleg 10 fokot mutat - ez már haladás, nem? ;) Tegnap is voltam ifin, és naggggyon jó volt. :) Remélem jövő héten is el tudok menni, persze ez kétséges, főleg, hogy B heti péntek lesz. :S Na mindegy, ez még a jövő zenéje, bízzuk az Úrra. :)
Anya hétfőn utazik Hollandiába (már megint - a kis mázlista :P), és most több, mint egy hetet kint tölt majd. Neki jó lesz, nekünk kevésbé, gondolom megint a "napról napra egyre üresebb a hűtő, majd hét végére már csak ketchup és tej lesz benne" állapotra számíthatunk, de segáz, az ember ilyenkor rádöbben, hogy mennyire felfordul az otthoni élet anya nélkül.
Még két dolgot fűznék az előző bejegyzéshez, az egyiket el is felejtettem akkor leírni, a másik pedig kicsit "kifejtősebb" téma. Az első a múlt pénteki andoros farsanghoz kapcsolódik. Azért van abban valami, ha az embert nem ismeri fel a volt ofője, akinek ráadásul csupán egy osztálya volt egész (eddigi) életében, és az is csak három éve. Se Annát, se engem nem ismert fel, na persze tudom, hogy nem voltunk túl domináns lelkek abban a suliban, de ez számára akkor is nagyon kínos - szerintem. Na mindegy, ez csak eszembe jutott. A másik, hogy mivel az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatott az írás, és tervezem, hogy a jövőben talán ilyesmivel foglalkoznék, gondoltam nem árthat egy kis gyakorlat; beszálltam a suliújság, az ALAP szerkesztőségébe. ;) Sikerült egy egészen tűrhető témát választanom a felajánlottak közül: Szabadság (persze érintve a 48-as szálat). Egyelőre nem tudom, mi sül ki a dologból, de azért remélem menni fog. Van még majdnem egy teljesen hónapom a cikk megírásához, a közeljövőben pedig az angol és német prezentációmmal kell majd foglalkoznom. Most csütörtökön angolon Mostarról tartok előadást, márc. 26-án pedig németül a Jóbarátokról. Sajna a németet még el sem kezdtem, és angol is elég hiányos, szóval azt hiszem lesz mivel foglalkoznom az elkövetkezendő napokban, hetekben. Ezzel be is fejezném mai mondanivalómat, jó pihenést, áldott hétvégét! :)

februári hétvége

Vasárnaponként, mikor a nap vége felé közeleg az idő, mindig magával raga a rossz kedv, hogy másnap suli. Pedig a hétfő ezúttal is idekeletkezteti (! :D !) magát, ebben 99,9%-ig biztos vagyok. Olyan kis lusta dögnek érzem magam, ma egész nap azon vekengtem, hogy mennyire nincs kedvem tanulni, márpedig mennyire nagyon kéne. Na de hogy ne csak a negatívum áradjon belőlem, muszáj megosztanom veletek, hogy mennyire jó volt ez a hétvége. Először is a péntek. Suliból hazajövet látom, hogy Áron már szépítkezik a tükör előtt, mondom biztos ifire megy, és nem is tévedtem. Én meg tök fáradt voltam, örültem, hogy hazaértem, erre Áron: Te nem jössz egyszer fire? Mondom: de. Aztán 10 perc múlva már a buszon voltunk. Igaz, az út elég hosszú, de abszolút megéri. Hiper kedves emberek 50 négyzetméteren "összezárva". a tanítás is nagyon jó volt, számomra abszolút aktuális. Sokat nem tudok róla mondani, de negatívumot egyet sem, és azt hiszem ez jó jel. Fura, hogy egy-két emberrel olyan jól el tudtam beszélgetni, mintha már régi jó barátok lennénk. Aztán ki tudja, talán egyszer azok is leszünk. :)
Ami pedig a szombatot illeti, tele volt várakozással és izgalmakkal. Nem, ezúttal nem a szentestét vártam, és nem is a szülinapomat, mint mikor régen ezeken a napokon teljesen be voltam zsongva. Este Keresztút koncert volt a Ráday utcában a Kálvin János ifjúsági nap alkalmából. Ezúttal nem csak anya dalai szólaltak meg, egyben a dicsőítést is levezettük. Kicsit hosszabb volt, mint számítottam, de én eszméletlenül élveztem. Részemről zeneileg és lelkileg is ez volt eddig a legjobb koncert, a többieknek most ez annyira nem sikerült jól, ahogy ők érezték. Nem tudom, amint megkapom a felvételt részletesebb véleményt alkotok. ;) Ezúttal nem voltak annyian, mint a novemberi szintén rádays koncerten, de nagyon meglepődtem, mikor annyi ismerős arccal találkoztam, holott én szinte senkinek sem szóltam a koncertről. Ha már itt tartunk, Dettiéknek azért mondtam, és Detti, Bogyó és Tamás el is jöttek. :) /Remélem jól éreztétek magatokat!/
Semmi kedvem, holnap suliba menni, művtöri és angol dogát írni, de bizonyára sor fog rájuk kerülni, így nem tehetek mást, megpróbálok felkészülni, és este addig imádkozom az ágyban ezek "túléléséért", amíg el nem alszom. Jó8! :)

végre péntek

Végre vége a hétnek, legalábbis a parás részének, és itt a jól megérdemelt pihenés!!!! Ma Mikivel megkértük Bärnkopfot, hogy halasszuk el a dogát hétfőre, mert akkor jobban fog menni. Lementünk a terembe, hogy közöljük az osztállyal mit sikerült elérnünk, ... mondhatom nem voltunk népszerűek. Dogát írtunk ma is, de hétfőn és szerdán is írunk (csak h több jegyünk legyen - B.) Azt hiszem a győzködés nem az én asztalom. Pf... mind1, azt hiszem ez nem rajtunk múlott. Amúgy tök jó volt ez a nap. Eddig azt hittem a péntek hetedik óra tesi az szívás, de nem az. Egy kis feszültség levezetés... baromi jó. Hogy lehet ennyit röhögni? Cölibátus.... ez meg hogy jött ide? Szóval állati vicces volt, a nap fénypontja. Aztán mivel a "zűrös idők" óta nem szeretek itthon lenni, Dettivel ettünk és beszélgettünk a mekiben (milyen kreatív), de tényleg nagyon jót dumáltunk... már kellett. Most itthon, és fogalmam sincs mit csinálok ma este. Valószínűleg olvasás, film, semmi megerőltető, hétvégén úgyis lesz még mit tanulnom, kedden töri tz --> joupppyyy!.... :S Most ennyi. PÁpua Új-Guinea!