Egy tökéletesen kimerítő hét után jöjjön végre a - bár nem megérdemelt, de talán annál inkább megbecsült - pihenés. Holnap utazom Strasbourgba, és egy teljes hetet ott leszek az én legdrágább unokatestvéremmel. Még az ég világon semmit nem pakoltam össze, gyakorlati dolgok terén még semmit nem léptem az előkészületeket illetően, de a lelkem már Franciaországban pihen. Igazándiból ez a pihenés is kétoldalú, mert míg délelőttönként Imola az öregotthonban dolgozik, én addig készülni fogok a nyelvvizsgára, mert a tanfolyamon megkaptam előre a feladatokat, hogy ne maradjak le + szószedet... szóval most van egy olyan 100-120 oldalas paksamétám, ami arra vár, hogy tartalmát begyömöszöljem a fejembe. Délutánonként pedig jöhet a móka; a sok beszélgetés, városnézés, és minden más, ami majd úgyis jön magától.
A várva várt ajándék utazásom előtt azonban ma délután még lesz egy kis "móka". Megint játszunk két kiállításmegnyitón (illetve az egyik egyben egy divatbemutató is lesz, mert a nő, akinek a ruhái ki lesznek állítva, egy textilművész.) Egyébként nagyon aranyos, és nekünk, hármunknak is varrt ruhát (mindenkinek másmilyet), és iszonyú különlegesek lettek. Nekem az enyém tetszik a legjobban. :) Ilyen szecessziós stílusú az egész, tényleg nagyon extrém. Kérésére Charlestont fogunk játszani, amit most kezdek igazán élvezni. Eddig természetesen soha nem játszottunk ilyesmit, és beletelt pár napba, míg ráéreztünk, az ízére, de most már jó szerintem... :)
Ma hál' Istennek ki tudtam magam aludni, úgyhogy végre nem ásítozom másodpercenként, de ami az álmomat illeti, kaphattam volna pihentetőbbet is. Gyakorlatilag egy XXI. századi keresztényüldözéses történet volt, ami egy combinon játszódott. Mint tudjuk, az ember a saját halálát sosem álmodja meg, így 9-kor hál' Istennek sikerült fölébrednem.
