schoolend

Végre valahára ez a nap is elérkezett. :) Bár igazság szerint a nyár nem a mai nappal kezdődött, hiszen 2,5 napot már nyaraltam a lányokkal Gárdonyban. Frenetikus volt. Rengeteget mókáztunk, strandoltunk, és a borús előrejelzések ellenére az idő is gyönyörű volt.


Hála Istennek a nyelvvizsgám is sikeres, 74%-os lett. Lehetett volna jobb is, de nekem megfelel. Ami viszont kész csoda, hogy a nyelvtani rész, aminél én minden egyes próbavizsgán csak valami tipphalmazt produkáltam, a 30-ból 25,5 pontot értem el. Mindenzt úgy, hogy a szavak közel felét nem is ismertem, csak szófaj alapján próbáltam belőni a helyes választ. Ez komolyan több, mint csoda. Szintén nagyon örültem neki, hogy bár az olvasott szöveg értése gyengébben sikerült, de a levelem max pontos lett. Összességében tehát borzasztóan örülök, hogy nem kell újra mennem, az érettségiig le is tudtam az angolt. :) Ma volt biziosztás, hál' Istennek az idei évet aránylag sikerült jól zárnom. (Persze ilyenkor megnézem egy-egy osztálytársam bizonyítványát, és hozzájuk képest az én produktumom egy nagy nulla.) De komolyan nem értem, hogy ők hogy csinálják. kicsit kiakasztó, hogy ennyi zseni vesz körül, de NA, én azért örülök ennek az évnek: irodalom:5, nyelvtan: 5, töri: 5, angol: 4, német: 5, matek: 4, fizika: 4, biosz: 5, tesi: 5, szociálpszichológia: 5. (mag. és szorg. példás) Persze ez a bizi is (főleg a biosz jegyem) nagyban az Úr kegyelméből adatott, és ez nem is kétséges. :D Hál' Istennek a kiállításmegnyitókon való szereplésért is megkaptuk az ígért festményt, mellyel jelenleg nem nagyon tudunk mit kezdeni, de sokat ér, így remélhetőleg egyszer majd el tudjuk adni.

Holnap pedig - életünkben először - kimegyünk utcazenélni. Elvileg szép lesz az idő, és jelenleg még engedély sem kell az utcazenéléshez, úgyhogy kihasználjuk az alkalmat. Mostanra elég nagyra nőtte ki magát a repertoárunk. Igaz még nem megy minden tökéletesen, és mivel trió vagyunk, sosem játszottunk fejből, reméljük nem zárul majd teljes kudarccal a nap. De végül is szeretünk játszani, és ha valóban az idő is jó lesz, nagy baj nem történhet. :) Minden esetre én izgatott vagyok nagyon. Őszintén szólva baromira izgulok, mert ez nem éppen a megszokott koncertforma, de hát ha már ennyit tanultunk zenélni, ezt is ki kell próbálni. Nektek is áldott hetet kívánok, és nagyon jó pihenést!! :)

:)

Az elmúlt hetekben annyi olyan helyzet volt, mikor utaztam valamerre, láttam/hallottam/tettem valamit, amiről eldöntöttem, hogy mindenképpen megosztom veletek. Sajnos már a felére sem emlékszem, pedig némelyiket olyan jó volna felidézni. Akad néhány rossz dolog is, amiről írni akartam, és egggészen véletlenül azok pont eszembe jutnak most... de inkább mással kezdeném. :)

Hálás vagy. Mostanság kijutott örömökből, bánatokból és próbákból egyaránt, de jó érzés, hogy mindezeket nem kell egyedül végigcsinálni. Az elkövetkezendő időszak pedig nagyon durván jónak ígérkezik, ám előbb néhány mondat az elmúlt hetek eseményeiről. Május 28-án nyelvvizsgáztunk (angolból). Erről most nem szívesen írok részletesebben, majd ha eredmény lesz, ráérek analizálgatni. Tegnap Dóriékkal hegedültünk az önkormányzaton valami díjátadón, ma színházban voltam, holnap pedig hatalmas örömömre (bár egyik szeme sír, mert így újfent ki kell hagynom a pénteki ifit) végre összefutunk az általános iskolai osztállyal. Bízom benne, hogy nagyon áldott lesz, őszintén szólva borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan tervez továbbtanulás szintjén. Ami pedig még jobban felpörget így a témazárók és utolsó év végi feleletek időszakában, hogy 16-17-én a lányokkal (B.D.V.F.A.), ha minden igaz lemegyünk Gárdonyba, és kiheverjük ezt a tökéletesen kimerítő évet. Jelenleg ez a nap éltet, ez az, amit a legjobban várok. Aztán pedig jön a - reméljük - áldásokkal teli nyár. Ifi táborral, stb... sok minden tervben van, de még kb. semmi sem konkrét, mert fizikai képtelenség egyszerre három helyen lenni.

Jelenleg csak ilyen helyzetjelentésre futotta, remélem hamarosan valami másról is tudok majd írni. :) Áldás veletek!!

let me go

Egy tökéletesen kimerítő hét után jöjjön végre a - bár nem megérdemelt, de talán annál inkább megbecsült - pihenés. Holnap utazom Strasbourgba, és egy teljes hetet ott leszek az én legdrágább unokatestvéremmel. Még az ég világon semmit nem pakoltam össze, gyakorlati dolgok terén még semmit nem léptem az előkészületeket illetően, de a lelkem már Franciaországban pihen. Igazándiból ez a pihenés is kétoldalú, mert míg délelőttönként Imola az öregotthonban dolgozik, én addig készülni fogok a nyelvvizsgára, mert a tanfolyamon megkaptam előre a feladatokat, hogy ne maradjak le + szószedet... szóval most van egy olyan 100-120 oldalas paksamétám, ami arra vár, hogy tartalmát begyömöszöljem a fejembe. Délutánonként pedig jöhet a móka; a sok beszélgetés, városnézés, és minden más, ami majd úgyis jön magától.

A várva várt ajándék utazásom előtt azonban ma délután még lesz egy kis "móka". Megint játszunk két kiállításmegnyitón (illetve az egyik egyben egy divatbemutató is lesz, mert a nő, akinek a ruhái ki lesznek állítva, egy textilművész.) Egyébként nagyon aranyos, és nekünk, hármunknak is varrt ruhát (mindenkinek másmilyet), és iszonyú különlegesek lettek. Nekem az enyém tetszik a legjobban. :) Ilyen szecessziós stílusú az egész, tényleg nagyon extrém. Kérésére Charlestont fogunk játszani, amit most kezdek igazán élvezni. Eddig természetesen soha nem játszottunk ilyesmit, és beletelt pár napba, míg ráéreztünk, az ízére, de most már jó szerintem... :)

Ma hál' Istennek ki tudtam magam aludni, úgyhogy végre nem ásítozom másodpercenként, de ami az álmomat illeti, kaphattam volna pihentetőbbet is. Gyakorlatilag egy XXI. századi keresztényüldözéses történet volt, ami egy combinon játszódott. Mint tudjuk, az ember a saját halálát sosem álmodja meg, így 9-kor hál' Istennek sikerült fölébrednem.

ennek most nem lesz címe.

Végre beindult ez is... :) Nekem a hegedű, az éneklés és a zene csak hobbi, és mivel azt akartam, hogy ez így is maradjon, nem mentem pályára. Viszont úgy örülök, hogy most így beindult ez a zenélgetés. Kedden a zenés teázóban adott "koncert", ma meg két kiállításmegnyitón játszottunk, és annyira élveztem. :) És már kaptunk újabb felkéréseket is májusra meg júniusra. Fizetségül pedig a megnyitókon való játékért festményt kapunk, a keddi szereplésért meg stúdiófelvételt készíthetünk.

Most viszont vissza kéne állni a sulis mindennapokra. El kéne kezdeni tanulni... nagggyon sürgősen!! Ma el kéne olvasnom az Iván Iljics halálát. Kilenc óra van. Te is úgy gondolod, hogy éppen időszerű volna elkezdeni??
Én meg azt gondolom, hogy élvezhetetlenül és idegesítően egyszerű mondatokban kezdek fogalmazni, ami szerintem a fáradtság jele. De ez így nem mehet tovább, elvégre is a védjegyem az összefüggéstelen, sokszor értelmetlen cicerói körmondatok masszája.

Komolyan mennem kell. Ki kell derítenem hogyan és miként (ééés milllyen laaasssan) adta át lelkét Iván a Teremtőnek. Az Úr áldjon benneteket!!


Ja és üzenem a Mindenhatónak, (mivel úgy tűnik mostanság nem működik a mikrofonom, legalábbis nem érzékelem, hogy reagálna az imáimra...) TANÁCSTALAN VAGYOK!!

Trigemini Minor

Megtudtam a kamaraformációnk nevét: Trigemini Minor. Még mindig kacagok, de mentségünkre legyen, nem mi találtuk ki. Megtudtam a koncert pontos helyszínét is: Csokonai Művelődési Központ: 1153 Budapest, Eötvös u. 64-66. Úgy tudom 8-kor kezdődik. Ha nagyon meg akar ölni az unalom benneteket, gyertek el, bár nem feltétlenül ajánlom... (konkrétan még nem tudjuk, hogy a Pachelbelen kívül mit is fogunk játszani, de azért jó lesz!! :))

Csodaszép álmokat mindenkinek!!