passzív blogkölyök

Pont egy hónapja, hogy legutoljára írtam.... Sok minden történt azóta, pl. volt egy mikroszkópikusan pici méreteket öltő tavaszi szünetünk, egy kis húsvéttal és ifi elvonulással megfűszerezve. Na de ne rohanjunk ennyire előre! Először is: ifi elvonulás. A legtöbben ezt a fogalmat nem tudják hova tenni, igazándiból olyan, mint egy ifi hétvége. Nagyon-nagyon jó volt, főleg a pénteki nap. Csütörtökön mentünk le Vácdukára rögtön suli után, és egészen szombatig rontottuk ott (legalábbis én) a levegőt. De megérte. :) Nagyszerű lehetőség volt jobban megismerni az agapés arcokat, és tök jó, mert egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jókat beszélgettem a lányokkal, és durván jóra sikerültek az alkalmak is. Az évem eddigi legjobb 2 percére pénteken került sor, de ezt most inkább nem írnám le... Dióhéjban ennyi, eszméletlenül jó volt. :) Vasárnap (mivel anya beteg lett) csak így tesók mentünk gyülibe, több, mint 1 óra BKV után ki is jutottunk Pestszentlőrincre, de megérte. :) Az istentisztelet után mentünk Hajniékhoz ilyen családi összeröffenés féleségre, ami szintééén nagyon kellemes volt. xD Áááá, most tűnik csak fel mennyire hálás lehetek ezekért a szép napokért. :) Hétfőn délelőtt itthon voltam, este pedig Mona Danival mentünk a Müpába egy koncertre, ahol a zongorista annyira jó volt, hogy háromszor adott ráadást... Igaz, tehetsége és arca mérete között egyenes arányosság figyelhető meg, összességében megérte elmenni. :) Bár nagyarcú zongoristánknak köszönhetően az utolsó buszt is lekéstem, ettől függetlenül a hazajutás szinte teljesen neccmentes volt. :) Kedden volt drága Imola unokatesóm szülinapja, így összefutottunk egy palacsintázásra, majd mentem megvenni az ajándékát (természetesen miután elváltunk, hogy akkor én rohanok, hogy elérjem a buszt...). Tegnap pedig nagyobb társaságban köszöntöttük fel a friss nagykorú drágaságot, méghozzá egy meglepi buli keretében. :D Képek elvileg hamarosan lesznek, ha találok vállalhatót hozok ide is. ;) Röviden, tömören ennyit az elmúlt napokról. A szünet kegyetlen jó volt, csak kissé rövid, de segáz, a szellemi felfrissülés (igen, látom én is, hogy ez így undorítóan hangzik) kárpótol a fizikai fáradtságomért. :)
Igaz, az újságnál az eredeti témámat elpasszoltam, végül sikerült valamit összehoznom a szabad listáról: 10 dolog, amit nem bírok felfogni. Ez nem lett olyan rossz, elivileg a következő ALAPban már benne lesz az első cikkem, youppyyy :)) A következő számba M. Danival fogok riportot készíteni, ami még sehogy nem áll, de majd meglesz.
Végül az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem legújabb élményeiről írnék (nem, nem a zsonglőrködésről... :P). A filmnézés a szünetben sem maradhatott el. Tesókkal megnéztük a Gran Torinot. Kegyetlenül tetszett, pedig úgy ültem le, hogy a címét sem bírtam megjegyezni, és egyáltalán semmit nem tudtam a filmről. Megérte. A rendezés iszonyat jó, a szereplőgárda szintén király, és annak ellenére, hogy egy drámáról beszélünk meglepően humoros párbeszédek fűszerezik a történetet. A másik film, amit láttam kicsit más kategória. Nono azt mondta nagyon jó, így hát megnéztem egyedül a Két hét múlva örökkét. Igazándiból tetszett, annak ellenére, hogy nem különösebben csípem Hugh Grant-et. Sandra Bullockot már a Nász-ajánlatban is bírtam, és itt is jópofa a karaktere. Nem egy nagy durranás a film, de a maga kategóriájában jónak mondható szerintem. Már csak egy epizód van hátra az Isteni sugallatból, amit nagyon nehezen viselek.... mármint azt, hogy mindjárt vége, nem a sorozatot... :D Nagyon megszerettem a szériát, mindig tudott újat mondani, és volt, hogy egész epizódokat bőgtem itt végig egyedül a szobámban. Most ennyi tellett tőlem, majd még jelentkezem! ;)

Abigél

Még egy kedvenc film: Abigél.
Eddig csak jót hallottam az adaptációról, most végre én is megnézhettem a több, mint 5 órás filmet. Nagyon jó film, az eleje nagyon sírós, a vége meg annyira izgalmas, hogy nem lehet abbahagyni. Látszik, hogy nő rendezte, abszolút bele tudja magát élni az ember Gina helyzetébe. Szerencsi Éva gyönyörű, és nagyon tehetséges. Sajnos a sok rossz tapasztalatnak köszönhetően vonakodva veszem rá magam egy-egy magyar film megtekintésére, de ez esetben maximálisan megérte. Tökéletes.

Amúgy meg... telik a szünet, hál' Istennek még csak az elején járunk. Tegnap gondoltam, kicsit feldobom a blog külsejét, ezért készítettem egy egyszerű headert. Tetszik ez az esti kivilágított városos fotó. :)

Nagyon várom a holnap estét, délelőtt pedig Dettivel találkozom. Egyelőre ennyi - izgalmas, mi? :)

ez+az

Tegnap óta nem sok minden történt. De mivel én a semmiről sem tudok írni, csak azért is írok. :) Tegnap este Ábellel gondoltuk nézni kéne valami filmet. Nézegettük, hogy mi van, végül 7 és fél tucatnyi film közül kiválasztottuk a Ház a tónál című alkotást... már ha lehet azt annak nevezni. Azért választottam, mert csak másfél órás, és eddig csak egyszer láttam, és az is nagyon régen volt. Az első 20 perc után így néztem, hogy hol tart, mondom ez egész gyorsan megy. De a vége felé olyan hihetetlenül lelassult. Életem egyik leghosszabb másfél órája volt. Kb visszaszámoltam az utolsó 20 percet. Tudom, szánalmas dolog egy filmen ennyire szenvedni, de ez tényleg rémesen unalmas. Soha többet! Na jó, azért volt benne két jó poén. :)
A két tesó hosszú idő után újra találkozik.
- Szarul nézel ki!
- Te is hiányoztál. :)
A másik egy levél, amit a hapsi küldött a csajnak.
-Én meg nős vagyok, van nyolc gyerekem... egyik sem hasonlít rám... kicsit aggódom. :)

Igazándiból frusztrál a gondolat, hogy hétfőn már suli van. Lovely (miután az osztály nagy része csapnivaló dogát írt) kitalálta, hogy akkor szünet utáni első órán írunk még egyet. Hát mondhatom that's so lovely.... na mindegy, e miatt nem izgatom magam, ha az előzőt megírtam ötösre csak nem lesz rossz ez sem. A fizika meg a töri már annál inkább izgat. Semmit nem tanultam még, de olyan szinten ki tud akasztani, hogy hiába tanulok egy csomót rá, akkor is csak négyest szedek össze, és hülye félreértések miatt (ez detto mindkét előző tz-nél). Szóval nem. Szünet van. Nem tanulok... majd hétfőn.

Amúgy találtam egy nagyon jó videót. Nagyon szép. Az ukrajnai tehetségkutató győztese, ilyen homokképeket készít, gyönyörű. Look!