Élünk, Mozgunk, Vagyunk.

   Furcsa, zavarodott karácsony előtti hangulat. Persze ez így badarság, mert nem a karácsony miatt vagyok zavarodott, de ez most lényegtelen. A vicces csak az, hogy ez a zavarodottság és bódult állapot épp a karácsony időszakára esik. Mit lehet tenni? Sokat gondolkodni, álmélkodni, megállapítani, hogy mennyire kéne már takarítani, mennyire kéne már készülgetniük azoknak a bizonyos házidogáknak és prezentációknak, konstatálni, hogy ajándékötletek terén idén sem lettem kreatívabb, jókat beszélgetni Áronnal, a bátyámmal, kevésbé színvonalas, de annál viccesebb párbeszédeket folytatni Ábellel, az öcsémmel, sokat gondolni távolban lévő egyetlen nővérkémre, valamint újra és újra az Úr elé vinni már sokszor megválaszolt kérdéseket... néha újakat is persze, néha csak rámosolyogni az Atyára... igen, azt szeretem. :)

Abigél

Még egy kedvenc film: Abigél.
Eddig csak jót hallottam az adaptációról, most végre én is megnézhettem a több, mint 5 órás filmet. Nagyon jó film, az eleje nagyon sírós, a vége meg annyira izgalmas, hogy nem lehet abbahagyni. Látszik, hogy nő rendezte, abszolút bele tudja magát élni az ember Gina helyzetébe. Szerencsi Éva gyönyörű, és nagyon tehetséges. Sajnos a sok rossz tapasztalatnak köszönhetően vonakodva veszem rá magam egy-egy magyar film megtekintésére, de ez esetben maximálisan megérte. Tökéletes.

Amúgy meg... telik a szünet, hál' Istennek még csak az elején járunk. Tegnap gondoltam, kicsit feldobom a blog külsejét, ezért készítettem egy egyszerű headert. Tetszik ez az esti kivilágított városos fotó. :)

Nagyon várom a holnap estét, délelőtt pedig Dettivel találkozom. Egyelőre ennyi - izgalmas, mi? :)