nosztalgia.

Idáig fajult a szülinapi bulim. Jó volt, szép emlék. :)

passzív blogkölyök

Pont egy hónapja, hogy legutoljára írtam.... Sok minden történt azóta, pl. volt egy mikroszkópikusan pici méreteket öltő tavaszi szünetünk, egy kis húsvéttal és ifi elvonulással megfűszerezve. Na de ne rohanjunk ennyire előre! Először is: ifi elvonulás. A legtöbben ezt a fogalmat nem tudják hova tenni, igazándiból olyan, mint egy ifi hétvége. Nagyon-nagyon jó volt, főleg a pénteki nap. Csütörtökön mentünk le Vácdukára rögtön suli után, és egészen szombatig rontottuk ott (legalábbis én) a levegőt. De megérte. :) Nagyszerű lehetőség volt jobban megismerni az agapés arcokat, és tök jó, mert egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jókat beszélgettem a lányokkal, és durván jóra sikerültek az alkalmak is. Az évem eddigi legjobb 2 percére pénteken került sor, de ezt most inkább nem írnám le... Dióhéjban ennyi, eszméletlenül jó volt. :) Vasárnap (mivel anya beteg lett) csak így tesók mentünk gyülibe, több, mint 1 óra BKV után ki is jutottunk Pestszentlőrincre, de megérte. :) Az istentisztelet után mentünk Hajniékhoz ilyen családi összeröffenés féleségre, ami szintééén nagyon kellemes volt. xD Áááá, most tűnik csak fel mennyire hálás lehetek ezekért a szép napokért. :) Hétfőn délelőtt itthon voltam, este pedig Mona Danival mentünk a Müpába egy koncertre, ahol a zongorista annyira jó volt, hogy háromszor adott ráadást... Igaz, tehetsége és arca mérete között egyenes arányosság figyelhető meg, összességében megérte elmenni. :) Bár nagyarcú zongoristánknak köszönhetően az utolsó buszt is lekéstem, ettől függetlenül a hazajutás szinte teljesen neccmentes volt. :) Kedden volt drága Imola unokatesóm szülinapja, így összefutottunk egy palacsintázásra, majd mentem megvenni az ajándékát (természetesen miután elváltunk, hogy akkor én rohanok, hogy elérjem a buszt...). Tegnap pedig nagyobb társaságban köszöntöttük fel a friss nagykorú drágaságot, méghozzá egy meglepi buli keretében. :D Képek elvileg hamarosan lesznek, ha találok vállalhatót hozok ide is. ;) Röviden, tömören ennyit az elmúlt napokról. A szünet kegyetlen jó volt, csak kissé rövid, de segáz, a szellemi felfrissülés (igen, látom én is, hogy ez így undorítóan hangzik) kárpótol a fizikai fáradtságomért. :)
Igaz, az újságnál az eredeti témámat elpasszoltam, végül sikerült valamit összehoznom a szabad listáról: 10 dolog, amit nem bírok felfogni. Ez nem lett olyan rossz, elivileg a következő ALAPban már benne lesz az első cikkem, youppyyy :)) A következő számba M. Danival fogok riportot készíteni, ami még sehogy nem áll, de majd meglesz.
Végül az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem legújabb élményeiről írnék (nem, nem a zsonglőrködésről... :P). A filmnézés a szünetben sem maradhatott el. Tesókkal megnéztük a Gran Torinot. Kegyetlenül tetszett, pedig úgy ültem le, hogy a címét sem bírtam megjegyezni, és egyáltalán semmit nem tudtam a filmről. Megérte. A rendezés iszonyat jó, a szereplőgárda szintén király, és annak ellenére, hogy egy drámáról beszélünk meglepően humoros párbeszédek fűszerezik a történetet. A másik film, amit láttam kicsit más kategória. Nono azt mondta nagyon jó, így hát megnéztem egyedül a Két hét múlva örökkét. Igazándiból tetszett, annak ellenére, hogy nem különösebben csípem Hugh Grant-et. Sandra Bullockot már a Nász-ajánlatban is bírtam, és itt is jópofa a karaktere. Nem egy nagy durranás a film, de a maga kategóriájában jónak mondható szerintem. Már csak egy epizód van hátra az Isteni sugallatból, amit nagyon nehezen viselek.... mármint azt, hogy mindjárt vége, nem a sorozatot... :D Nagyon megszerettem a szériát, mindig tudott újat mondani, és volt, hogy egész epizódokat bőgtem itt végig egyedül a szobámban. Most ennyi tellett tőlem, majd még jelentkezem! ;)

Szilveszter!!!!!!!!!

2010 van. Még soha nem volt ilyen fura érzésem az újév kezdetén, de most valami furcsán jó érzésem van. Annyira jó! :) Jó lesz ez az év... remélem. Tegnap délután a vendégeket várva kicsit elmélkedtem (tudom - Rasi ne tedd!) az elmúlt egy év eseményein, és több sikeres dolgot szedtem össze, mint amit szívesen elfelejtenék. A legjobb, hogy Áron megtért és egy tök jó gyülibe jár. :) /Thank You God!/

A tegnap este/éjszaka pedig... :) Először is rengeteg kaja volt, anya igazán kitett magáért, és ezen kívül mindenki hozott még rengeteg mindent, úgyhogy bőven el voltunk látva. :) Tök jó, mert Adri is velünk szilveszterezett. (Eszter nem is tudta, h Adri a keresztanyukám. :P) Imolával csináltunk igés kártyákat, és miután apa beszélt egy kicsit éjfél előtt (+ kicsit belecsúszva az újévbe), mindenki húzott éves igét. (Anya megkérdezte, hogy mit jelent a nagy 10-es szám a kártya sarkában. :P) Aztán volt társas (az intelligens játék xD), amit párokban játszottunk. Én keresztanyuval voltam, Imola Tamással, Eszti pedig Nagypapával. Adri nagyon nem akart játszani, de végül befűztem, aztán meg is nyertük :) (hát nem miattam, azt hiszem ez egyértelmű :P) Aztán néztünk nyári Orebices felvételeket (visszavisszavisszaakarmenni...), majd pókereztünk. :) Amikor kevés zsetonom volt, akkor eléggé untam a játékot, de mikor már csak hárman voltunk már kezdett izgi lenni. :P Aztán csak megnyertem... na jó, nem biztos, mert nem számoltuk meg, sz'al Georggal kiegyeztünk egy döntetlenben. Fú aztán volt még családi activity (Ábel: "ez egy olyan dolog, hogy hm-hm-hm, és ezzel a hm-hm-hm-vel csináljuk az izét, azt a hmmmm-t" - valahogy így volt xD)
Igaz, én titkon reméltem, hogy idén megdöntjük a szilveszteri ébrenmaradásos rekordunkat, de ez sajna nem jött össze, miután elmentek Kittiék (3/4-ed 8-kor) már én sem virrasztottam egymagamban.

Aztán vicces álom volt a ma éjszakai (?) is. Csak annyi volt, hogy néhányan; Imola, Mimi, Imi, a Bohátka Gyöngyi meg én anyához jártunk ilyen külön angolra, és anya tanított minket, de ilyen tök jókedvű volt, pedig röpdogákat is írtunk. Meg egy olyan kép is megmaradt, hogy ez előtt az angol óra előtt együtt ültünk a menzán és ebédeltünk. :) Egy pszichológus most sok mindent belemagyarázhatna ebbe, pedig szerintem a diagnózis egyszerű: Rasi, aludj vissza, még fáradt vagy!

ééés igen. Imolával megint elkészült az elmaradhatatlan soksoknemnormálisközösképegyütt fotósorozat. Megegyeztünk, hogy ezeket nem töltjük fel sehova, úgyhogy csak kettőt, mert muszáj! :) (jaj, eszembe jutott, hogy múltkor mikor Nonoval feliratosan néztük a Csúf igazságot, a muszájt ly-al írták - azt hittem kiég a szemem) Szóval, mindenkinek nagyon boldog, áldásokkal teli békés újévet kívánok! ! ! ! ! ! ! ! !