helyzetjelentés

Most rövidre kell fognom, mert elég késő van, és még nem fejeztem be a pakolást. De mégiscsak írok pár sort, mielőtt így eltűnök egy röpke két hétre. Tehát holnap utazunk Erdélybe Apáékkal és Ábellel a Koinónia táborba. Végre én is utazhatok (és lakhatok) a fullextrás lakóautóban, úgyhogy emiatt még izgatottabb vagyok az átlagosnál. Erdélyből viszont a táborzárás előtt egy nappal haza kell jönnünk, mert kedden már kezdődik a Csillagpont Tatán. Magát a tábort is borzasztóan várom, de a legjobban talán azt, hogy újra láthatom az én legdrágább unokatestvéremet :)) A továbbiakról majd később, áldott napokat kívánok, akit pedig érdekel az új (agás) számom, az Facebookon (ha ismerősöm) megnézheti.

:)

Az elmúlt hetekben annyi olyan helyzet volt, mikor utaztam valamerre, láttam/hallottam/tettem valamit, amiről eldöntöttem, hogy mindenképpen megosztom veletek. Sajnos már a felére sem emlékszem, pedig némelyiket olyan jó volna felidézni. Akad néhány rossz dolog is, amiről írni akartam, és egggészen véletlenül azok pont eszembe jutnak most... de inkább mással kezdeném. :)

Hálás vagy. Mostanság kijutott örömökből, bánatokból és próbákból egyaránt, de jó érzés, hogy mindezeket nem kell egyedül végigcsinálni. Az elkövetkezendő időszak pedig nagyon durván jónak ígérkezik, ám előbb néhány mondat az elmúlt hetek eseményeiről. Május 28-án nyelvvizsgáztunk (angolból). Erről most nem szívesen írok részletesebben, majd ha eredmény lesz, ráérek analizálgatni. Tegnap Dóriékkal hegedültünk az önkormányzaton valami díjátadón, ma színházban voltam, holnap pedig hatalmas örömömre (bár egyik szeme sír, mert így újfent ki kell hagynom a pénteki ifit) végre összefutunk az általános iskolai osztállyal. Bízom benne, hogy nagyon áldott lesz, őszintén szólva borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan tervez továbbtanulás szintjén. Ami pedig még jobban felpörget így a témazárók és utolsó év végi feleletek időszakában, hogy 16-17-én a lányokkal (B.D.V.F.A.), ha minden igaz lemegyünk Gárdonyba, és kiheverjük ezt a tökéletesen kimerítő évet. Jelenleg ez a nap éltet, ez az, amit a legjobban várok. Aztán pedig jön a - reméljük - áldásokkal teli nyár. Ifi táborral, stb... sok minden tervben van, de még kb. semmi sem konkrét, mert fizikai képtelenség egyszerre három helyen lenni.

Jelenleg csak ilyen helyzetjelentésre futotta, remélem hamarosan valami másról is tudok majd írni. :) Áldás veletek!!

hóbortos hétvége

Jöttem csekkolni, hogy írtam-e már bejegyzést Strasbourgról. Úgy tűnik nem... talán majd máskor!! ;)

be grateful!

Most az elkövetkezendő hat percre nincs más tervem, mint megosztani veletek, hogy mik történtek velem az elmúlt napokban. Menjünk vissza úgy a múlt hét közepéig. Tehát írtunk egy rakat dogát, amik valamiért mind extrém pocsékul sikerültek, de most nem akarok erről írni. Az az igazság, hogy szeretem a sulimat, mert annak ellenére, hogy sokat kell tanulni, egy csomó jó programot szerveznek a diákságnak.
Csütörtökön jött a sulinkba az USA-ból pár fiatal (Benjamin School - North Palm Beach), és koncertet adtak a díszteremben. Egyikük, Jordi Zindel mostanság készít CD-t a Sony Music Entertainmenttel. Mostanság az ő muzsikáját hallgatom Youtube-on, és azt kell mondanom igencsak bejövős. :)
A hétvége eszméletlen gyorsan elment, nem is voltam itthon, csak pár órát, akkor meg az irodalom esszémen dolgoztam, úgyhogy pihenés az most kimaradt, de nem gond, szellemileg tök friss vagyok, és különben is, végre kisütött a nap. :)
A mai napon meg tolerancia nap volt a suliban. Mindenféle szemináriumra, filmvetítésre jelentkezhettünk. Én elsőként a Bátor Tábor előadásra ültem be, aztán a hétesi cigánytelepről érkezett vendégekkel töltöttünk el néhány órát. Beszélgettünk, filmeket vetítettek, játszottunk és zenéltünk. Bár sejteni eddig is sejtettem milyen körülmények között élhetnek az ózdi cigányok, azért így mégis egészen más volt. Amúgy olyan aranyosak voltak, főleg a pici táncos kissrác. :D Ebéd után a kerekesszékesek tartottak táncbemutatót, majd a Baltazár Színház tartott előadást a díszteremben.
Igazándiból nagyon hamar eltelt ez a délelőtt, és nagyon jó volt. Most nekiállok a mateknak, mert holnap dogát írunk, és igazán nem lenne jó rontani most, hogy végre sikerült javítanom. Egész jövő héten a Pető Intézetben fogok szociális munkát végezni az óvodások közt, s emiatt holnap egy megbeszélésre kell mennem délután, ami elég szívás, mert csütörtökön tartom az angol előadásom, és fogalmazzunk szépen; elég szarul állok vele. Amúgy várom már a szociális munkát, jó lesz, csak az a szívás, hogy tanítási időben van, így majd pótolhatok minden este... :S Ezen a héten meg szerdától péntekig diákhét van, amikor mindig iszonyat jó programok vannak, és elvileg számonkérés mentes időszak, bár mint mondtam, nekem ez az angol kiselőadásra kéne készülnöm. Úgyhogy gondolom idén sem tudok részt venni egy délutáni programon sem, pedig annyira szívesen mennék egy csomó koncertre.

Tulajdonképpen arra jutottam, hogy nagyon szeretek a VMG-be járni, állandóan vannak jó programok, csak nincs az az idő, amikor az ember részt tud venni rajtuk úgy, hogy mellette ne rontson le mindenből. De jól vagyok amúgy, jó kedvem van és a mai nap után újra tudatosult bennem, hogy mennyire hálás lehetek azért, hogy megvan az összes végtagom, az érzékszerveim működnek (ha nem is maximálisan, de azért... :D), és hogy tanulhatok, hogy teljes családban élek, és még sokezer más dologért. És ezért az egészért én semmit nem tettem, ajándékba kaptam az én drága Megváltómtól!!