unalmas, csak unatkozóknak!!

Most folytassam ott, ahol abbahagytam, mintha mi sem történt volna?? :) No jó. A kisérettségim Gott sei Dank ötös lett. :D És most legyen elég ennyi a suliból... na jó, úgysem bírom ki, hogy egy picit ne sztorizzak. De csak ezt az egyet. Also. Mostanában Boti állandóan teszi a megjegyzéseket, tök lenéző, igaz ez nem túl meglepő, hiszen mikor kérdést tesz fel, nem tőlünk várja a választ, hanem az univerzumtól, mi csak közé és az univerzum közé állunk. (idézet Botitól) Csak ilyenkor nem érti az ember miért kérte külön, hogy hozzá kerüljön az osztály. Ez is lényegtelen lenne, csak olyan kiszámíthatatlan. Ma Fanni és Fruzsi töriztek, megkérdezte, hogy miről beszélgetnek. Fruzsi: "Az amerikai polgárháborúról." Boti: "Igaz, az érdekes téma, azt például tudták maguk, hogy..." és akkor elkezdett exkluzív részleteket megosztani a polgárháborúról meg a jogi nyilatkozatról. Aztán egyszer csak: "Örülök, hogy értik a törit, de milyen következtetéseket tudnak levonni a történelemből a saját életükre nézve?" Erre persze kezdődött a poénkodás, hogy például azt, hogy ne húzassuk ki az összes fogunkat a tanácsosaink ötletére, mert büdös lesz a szánk és tönkremegy az állkapcsunk. (Csak mert XIV. Lajos pontosan ezt tette... ja és tudtátok, hogy eredetileg azért hívták az ürgét Napkirálynak, mert kiskorában egy előadásra napocskának öltöztették? Csak később változtatta meg beceneve származtatását, mert kínosnak érezte. :D) Na nem is ez a lényeg, Viola röviden kifejtette neki, hogy azért érdekes ez a kérdés, mert töriből mindent iszonyú részletesen tanulunk (lásd az előbbi példákból :P), és hogy ezzel pont az a baj, hogy nem értjük összefüggéseiben az anyagot. És hogy ilyen szempontból nem tartja jónak ezt az oktatási tervezetet, és hogyha nem azt kérik számon, hogy a történelemből milyen következtetéseket tudunk levonni a saját életünkre nézve, egyáltalán nem meglepő, hogy nem ezen agyalnak otthon szabadidejükben a fiatalok. Erre Boti megállt, gondolkozott, majd leült a notebookja mellé, és az óra utolsó 25 percében semmit nem szólt, csak valamit pötyögött. Fogalmunk sincs, hogy tulajdonképpen miért sértődött meg, mivel Viola abszolút normális hangnemben mondta el mit gondol, ráadásul nem is őt érte ezzel esetleges sérelem. Aztán matekon felírta a dogafeladatokat a táblára, mivel meg volt beszélve, hogy írat, erre fogja, letöri az egészet, mert: "Na jó, ehhez nekem most semmi kedvem, inkább menjünk tovább!" A lényeg a lényeg, hogy elég nehéz követni. Fogalmunk sincs mi lehet vele...

Amúgy meg fáradtság van a köbön. De nem panaszkodom, minden rendben van, az utóbbi időben pedig sokkal jobban megtapasztaltam Isten áldásait az életemen. Végre kezd megint olyan lenni, mint régebben, visszaállni ugyanaz a közvetlen napi kapcsolat. És ez annyira jó. :) Másfél hét múlva lesz megint Keresztút koncert, tökre várom. :) Annától kaptam egy közös Bogyós képet. Látszik, hogy nem vagyunk normálisak. :?

Mit is írhatnék. Mikor csak így a mindennapokról írok mindig nagyon unalmas bejegyzések születnek, még én is unom őket, részvétem!

Egyébként meg kaptam névnapomra virágokat (cserepeset), és rájöttem, hogy gáz, hogy nálam minden növény szomjan hal (nem viccelek, még a kaktusz is), úgyhogy eldöntöttem, hogy ezekről a növényekről fogok gondoskodni. Most ez a legújabb saját kitűzésű célom. Kicsit ilyen Joannak való, de az utóbbi időben úgyis túl sok volt a kudarcélmény...

No, legyetek jók ha tudtok (helyettem is...)

őrjítő tudatlanság

A barokkot és Pázmány Pétert húztam. Szépen kidolgoztam, aztán elmondtam mindent szépen részletesen, néha még rizsáztam is, de magamhoz képest meglepően jókat. Vértes végighallgatott (Csupán egyszer kérdezett közbe, mikor az ellenreformációról beszéltem: "Az ellenreformáció során pogányokat térítettek??" Na én meg gondoltam ennyire egyértelmű adatokat nem is mondok el, mert még hülyének néznek, de úgy tűnik szükséges, szóval mondtam, hogy természetesen nem, és kifejtettem részletesen...) De ezt leszámítva tényleg elmondtam mindent, elemeztem a prédikációt is, a végén meg ugye elkezdett kérdezni. Az első kérdéseket elég jól meg tudtam válaszolni, illetve a válaszaimat indokolni, de aztán elkezdett olyanokat kérdezni... Sajnos nem mindre emlékszem már, de pl. az volt az utolsó, hogy miért jellemző a barokkra az érzelmesség, mi az oka ennek a vallomásosságnak. Én meg így ülök, gondolkodom... jó persze, ha nem vagyok stresszhelyzetben és nyugodtan végiggondolom lehet, hogy magamtól is vissza tudom vezetni a vallásosságig, de így hirtelen kifogott rajtam ez a kérdés.... Annyira rossz. Már úgy éreztem, hogy révben vagyok, jól ment, erre ezek a kérdések... És ahogy az előttem lévők jegyeit elnézem, nekem sem fog ötöst adni.

Csak ez meg annyira bosszantó. Komolyan, már karácsony óta minden egyes nap ezeket a tételeket dolgoztam ki és tanultam, ifire és gyülibe sem mentem, mert péntek este is mit csináltam? Kölcseyt magoltam, és lehet, hogy tök feleslegesen... Pedig annyira hiányzik már a feltöltődés, egy jó prédikáció, dicsőítés, a közösség. Persze próbáltam itthon az egyéni csendességekkel "helyettesíteni" a kihagyott alkalmakat, de hát az azért nem ugyanaz...

És mivel Murphy sosem alszik, még a jegyem sem tudtam/tudom megnézni, mert PONT ma kellett lejárnia a jelszavamnak, és az idióta új rendszer óta az új jelszót csak az infószektorban lehet megváltoztatni, itthon nem. Pedig már valószínűleg du. ötkor felkerültek az eredmények, de nekem még mindig a nyomasztó tudatlanságban kell élnem. Áhh. Borzalmas na. :) De Isten végig velem volt, segített, megáldott, erőt adott.

Legyetek áldottak!!

God bless you!

Drága testvéreim, drága barátaim!
Nem tűntem ám el, - ha úgy is tűnik - csak kissé sok az nekem, ami most zajlik így tanulás szintjén. De nemsokára vége. Már csak egy hét, és túl vagyok rajta. :) És most nem fogom ecsetelni ezt a részt, úgyis azon vettem észre magam, hogy máson sem jár az eszem, mint tervezgetem, számolgatom, hogy melyik nap hanyadik tételnél kéne éppen tartanom, hogy végezzek. De most tényleg befejezem.... komolyan. :) Amúgy is hajlamos vagyok az önsajnálatra, nem is kicsit, és ez egy idióta szokás, nem akarok ilyen lenni.

Amúgy jó most. Olyan békesség uralkodik rajtam már napok óta. Isteni békesség. Pont ezért imádkoztam, mert emlékszem, hogy tavaly ugyanebben az időszakban a stressztől már a harmadik naptól kezdve sírógöcsöt kaptam minden este a teljesítmény képtelenségem miatt. Most meg csak érzem, ahogy Isten vezet, megáld, megáld az Ő szeretetével, ajándékaival, emberekkel. És tudom, hogy cserébe magamon kívül semmit nem adhatok, magamat viszont adhatom.
Ha NYSE-n sejtené bárki is, micsoda befektetés az Örökkévalóba fektetni mindent...

Isten áldjon benneteket!!

Belong

Ezek a csodálatos téliszünetes napok... mikor óráról órára, percről percre érzed, hogy szorít az idő, mert még mindig nem kezdted el kidolgozni az irodalomtételeket és összeállítani a kiselőadást Jedlik Ányosról és az ő csodálatos dinamójáról. Az öngerjesztés elve még mindig homályos nekem, a magyar meg... neeem. Viszont blogolni most nagyon is van kedvem, úgyhogy írok picit az elmúlt napokról és a karácsonyról.

A szenteste nagyon-nagyon jó volt; hangulatos, és egyben valahogy nagyon vicces. Kezdem azt érezni, hogy felborulnak itthon a szerepek, ami kissé gázos, de annál viccesebb. Igeolvasás után, éneklés közben egyszer csak anya felpattant, hogy menjünk már enni, mert negyed tíz van. Mi meg: "Anyaaa! Ennek a dalnak van még egy versszaka, és különben is. " :P Anya meg mint egy türelmetlen, durcás gyerek felkapta a gitárt és dupla tempóban elénekelte gyorsan az utolsó versszakot. Vicces volt, csak néztünk, hogy ez mi??
Tavaly a család mohóbbik felének kérésére felcseréltük a programpontok sorrendjét, melyek idén is hasonlóképpen bonyolodtak le. Az igeolvasást, imádkozást és éneklést a vacsora követte, és csak azután ajándékoztunk. Ábriska (hosszú könyörgés után) kapott egy X-Boxot, úgyhogy most úgy érzi elérte a nirvana állapotát. Áron nyomtatót kapott Mimiék meg valami komódot. Én értelmező kéziszótárat, meg annak a CD-ROM változatát, parfümöt, meg egyéb klassz dolgokat. :)
25-én mentünk gyülibe, majd onnan az össznépi összeröffenésre, ami egyszerűen mindig jó! Kaptam húsevő virágot, ami egyelőre megtévesztésig úgy néz ki, mint egy dobozos Sprite, de ha kinyitom és öntözgetem a magokat, elvileg megemészti a legyeket és egyéb (szobámban) nem kívánatos rovarokat. És hát ami a legjobb; Négy hosszadalmas hónap után újra átölelhettem az egyik legdrágább embert a világon. Náluk is aludtam aznap este, és rengeteget beszélgettünk, sztoriztunk, imáztunk Imolával. Ha valóban a MEGA szilveszterre megyek (ami most már majdhogynem tény, de ha nem is az, 99%-os tézis), akkor a szilvesztert is együtt fogjuk tölteni. :)

Viszont a csajokkal ma este tartottuk volna a karácsonyt, viszont többen rosszul vannak, Bogyó meg be is lázasodott szegény, úgyhogy ezt elnapoltuk.

... elfelejtettem, hogy tulajdonképpen miért is akartam ma írni. Nem elsősorban a karácsonyról, azt tudom. Áh, mindegy. Viszont most abbahagyom, nem csak azért, mert elment az ihlet, hanem mert eddig sem jött meg. Ez a két indok - még ha ellentét feszíti is őket - bőven elegendőek arra, hogy berekesszem soraimat.