Mt 6,24

- RÁHEL, GYERE, FŐZD A KRUMPLIT!! (8:30 am)

Kitört a harmadik világháború??

Édes vagy keserű álmomból (már magam sem emlékszem) fölriadva, takaróm a földre hányva, bokámat fájdalom kíséretében az ágy sarkában hagytam, rohanok a konyhába, hogy ételt adhassak az éhező menekülteknek.

Kiérek. Megérkeztem. Menekültek sehol, csak drága családom tagjai bóklásznak néhol higgadtan, néhol sietősen. Nincs itt semmiféle háború, csak anyának sikerült megint kissé nagyobb hévvel kifejeznie magát, mint amit a helyzet kívánt volna.

A nap első fele főzéssel, csiszolással és porszívózással telt, a második pedig halál értelmetlen dolgokkal. Komolyan gáz. Szinte az egész estét - magam sem tudom hogy sikerült, - de a facebookon töltöttem. Hajnali egy körül, mikor ágyamban fekve végiggondoltam napomat, rájöttem, hogy ez pont az az életforma, amit el akartam kerülni ezen a nyáron. A beismerés és szörnyülködés következménye volt a tegnapi nap, amit Isten hiszem, hogy gazdagon megáldott...

...

Ha te is úgy éreznéd, hogy sok időt szórsz el feleslegesen, és keveset vagy az Úrral, kezdetnek olvasd fel magadnak hangosan a 119. zsoltárt. Tudom, hogy első ránézésre ijesztő (az összes zsoltár közül a 119. a leghosszabb), de ahogy olvasod, valami megváltozik benned. Egy próbát megér, nem?? ;)

essünk pánikba, gyorsan essünk már!!

Végre nyugiban és békében voltunk? 

Jaj NEEM, hát ez az állapot nem tartható fent a Géczy családban öt percnél tovább. Generáljunk gyorsan egy agyrohasztóan béna problémát!! ollé.

 

u.i.: Úgy tűnik ez a 100. bejegyzésem. Kiábrándítóan igénytelenre sikerült. Talán majd a 200....

Látszat és valóság

Ha érdekelne titeket egy tökéletes szappanopera sztori, ami az én életemet veszi alapjául, csak keressétek fel anyumat!! Igazán bájos kis történeteket ötlel ki a fejében rólam és nem létező emberekről, nem létező kapcsolatokról, eltitkolt érzelmekről, ambíciókról... tényleg nagyon mókás. :D Igaz úgy az ötöde köszönőviszonyban sincs a valósággal, Natalia Oreirot már leszerződtettem, mert a ma délután felvázolt életemet mindenképp szeretném viszontlátni a vásznon. Azt hiszem már a forgatókönyv is Oscar gyanús.


Jaj szegény, azt hiszi érdekes életem van, pedig hát... :D

Belong

Ezek a csodálatos téliszünetes napok... mikor óráról órára, percről percre érzed, hogy szorít az idő, mert még mindig nem kezdted el kidolgozni az irodalomtételeket és összeállítani a kiselőadást Jedlik Ányosról és az ő csodálatos dinamójáról. Az öngerjesztés elve még mindig homályos nekem, a magyar meg... neeem. Viszont blogolni most nagyon is van kedvem, úgyhogy írok picit az elmúlt napokról és a karácsonyról.

A szenteste nagyon-nagyon jó volt; hangulatos, és egyben valahogy nagyon vicces. Kezdem azt érezni, hogy felborulnak itthon a szerepek, ami kissé gázos, de annál viccesebb. Igeolvasás után, éneklés közben egyszer csak anya felpattant, hogy menjünk már enni, mert negyed tíz van. Mi meg: "Anyaaa! Ennek a dalnak van még egy versszaka, és különben is. " :P Anya meg mint egy türelmetlen, durcás gyerek felkapta a gitárt és dupla tempóban elénekelte gyorsan az utolsó versszakot. Vicces volt, csak néztünk, hogy ez mi??
Tavaly a család mohóbbik felének kérésére felcseréltük a programpontok sorrendjét, melyek idén is hasonlóképpen bonyolodtak le. Az igeolvasást, imádkozást és éneklést a vacsora követte, és csak azután ajándékoztunk. Ábriska (hosszú könyörgés után) kapott egy X-Boxot, úgyhogy most úgy érzi elérte a nirvana állapotát. Áron nyomtatót kapott Mimiék meg valami komódot. Én értelmező kéziszótárat, meg annak a CD-ROM változatát, parfümöt, meg egyéb klassz dolgokat. :)
25-én mentünk gyülibe, majd onnan az össznépi összeröffenésre, ami egyszerűen mindig jó! Kaptam húsevő virágot, ami egyelőre megtévesztésig úgy néz ki, mint egy dobozos Sprite, de ha kinyitom és öntözgetem a magokat, elvileg megemészti a legyeket és egyéb (szobámban) nem kívánatos rovarokat. És hát ami a legjobb; Négy hosszadalmas hónap után újra átölelhettem az egyik legdrágább embert a világon. Náluk is aludtam aznap este, és rengeteget beszélgettünk, sztoriztunk, imáztunk Imolával. Ha valóban a MEGA szilveszterre megyek (ami most már majdhogynem tény, de ha nem is az, 99%-os tézis), akkor a szilvesztert is együtt fogjuk tölteni. :)

Viszont a csajokkal ma este tartottuk volna a karácsonyt, viszont többen rosszul vannak, Bogyó meg be is lázasodott szegény, úgyhogy ezt elnapoltuk.

... elfelejtettem, hogy tulajdonképpen miért is akartam ma írni. Nem elsősorban a karácsonyról, azt tudom. Áh, mindegy. Viszont most abbahagyom, nem csak azért, mert elment az ihlet, hanem mert eddig sem jött meg. Ez a két indok - még ha ellentét feszíti is őket - bőven elegendőek arra, hogy berekesszem soraimat.

"Édesanyám nem perdül a rokka..."

Miért nem lehet néha végiggondolni a dolgokat, esetleg más aspektusból is megvilágítani őket? Miért tűnik a legkézenfekvőbb ötletnek, hogy "írok egy levelet a lelkésznek"? Hát jó, persze édesanya, miért is ne?? Mekkora ötlet...

/Szappho után szabadon.../

Így jártam anyummal

Időtlen idők óta nem törölt képen az édesanyám. Milyen sokáig nem érezhettem ezt a kellemes bizsergést a bal orcámon... No, hogy ne érezzétek úgy, hogy én itt folyton csak lejáratni akarom az én "csodálatos családomat" (idézet anyától) megjegyezném, hogy bár a vita témájában az álláspontom továbbra is változatlan, megértem, hogy ideges lesz tőlem az ember. Beismerem, néha elég elviselhetetlen a stílusom, de persze okozatot nálam is csak ok szül.
Hogy mi mindennek az oka? Még nem tudom pontosan, de azt hiszem viszonylag jó debattőr vagyok. Mikor konfliktus adódik igyekszem maximálisan higgadt maradni, és mikor a másik fél nem azt a reflexiót kapja, amit vár, akkor a plafonig megy benne a pumpa.
Éppen ezért megértem, ha kiakadsz a stílusom miatt. Jobbulást!

Egy szemelvény a Géczy család életéből

Családi ebéd, apa szülinapja

Áron: De durva, apa már elmúlt fél évszázados.
Ráhel: Az igen! És az milyen durva, hogy az ilyen kis fél évszázadokból még csak húsz telt el Krisztus születése óta... akarom mondani negyven.
Apa: Tényleg érdekes így belegondolni. Így nem tűnik soknak az a kétezer év. De ha arra gondolok, hogy már huszonegy éve lakunk itt.
Anya: Régebb óta, nem?
Apa: Nem, '89-ben költöztünk ide.
Ráhel: És akkor még kb. üres volt a lakás, most meg már nincs egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem.
Apa: Igen, de most megint kezd kiürülni a ház. Mimi már elköltözött itthonról...
Ráhel: Tényleg. Meg idővel Áron is elköltözik, meg én is.
Áron: Igen, már nincs olyan távol, mikor én elmegyek itthonról.
Ráhel: Áron után meg majd én is férjhez megyek, ha leérettségiztem, vagy lehet csak egyetem után...
Ábel: Áron te miért? Összeköltözöl a Krisztiánnal?
Áron: Nem, Ábel nem! Csak neked nincsenek barátaid, és hiszed azt, hogy az embernek ha van barátja összeköltözik vele. Nem Krisztiánnal, hanem majd ha megházasodom... /nevetve:/ Krisztiánnal max. ha buzi leszek.
Mindenki: Ároooon!
Apa: Hálát adok az Úrnak a gyermekeim egészséges szexuális beállítottságáért.
Mindenki nevet.
Apa: Komolyan mondtam...

7VG-m

szombat délután.napsütés.fejfájás.fáradtság.semleges kedv - jelenleg ezek a szavak jellemeznek engem és környezetemet. Igazándiból csak azért kaptam most kedvet írni, mert megtudtam, hogy Mimi innen informálódik felőlünk, szóval gondoltam kicsit jobban rástartolok a hírek közvetítésére. Ez a hét sem volt se izgalmasabb, se unalmasabb, mint az előző, de egész kellemesen telt. Úgy tűnik, tényleg van esély az időjárás javulására, ami azért is jó hír, mert eszkimó barátom már háromszor telefonált, hogy kéri vissza a csizmáját. Na de komolyan, a hőmérőm jelenleg 10 fokot mutat - ez már haladás, nem? ;) Tegnap is voltam ifin, és naggggyon jó volt. :) Remélem jövő héten is el tudok menni, persze ez kétséges, főleg, hogy B heti péntek lesz. :S Na mindegy, ez még a jövő zenéje, bízzuk az Úrra. :)
Anya hétfőn utazik Hollandiába (már megint - a kis mázlista :P), és most több, mint egy hetet kint tölt majd. Neki jó lesz, nekünk kevésbé, gondolom megint a "napról napra egyre üresebb a hűtő, majd hét végére már csak ketchup és tej lesz benne" állapotra számíthatunk, de segáz, az ember ilyenkor rádöbben, hogy mennyire felfordul az otthoni élet anya nélkül.
Még két dolgot fűznék az előző bejegyzéshez, az egyiket el is felejtettem akkor leírni, a másik pedig kicsit "kifejtősebb" téma. Az első a múlt pénteki andoros farsanghoz kapcsolódik. Azért van abban valami, ha az embert nem ismeri fel a volt ofője, akinek ráadásul csupán egy osztálya volt egész (eddigi) életében, és az is csak három éve. Se Annát, se engem nem ismert fel, na persze tudom, hogy nem voltunk túl domináns lelkek abban a suliban, de ez számára akkor is nagyon kínos - szerintem. Na mindegy, ez csak eszembe jutott. A másik, hogy mivel az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatott az írás, és tervezem, hogy a jövőben talán ilyesmivel foglalkoznék, gondoltam nem árthat egy kis gyakorlat; beszálltam a suliújság, az ALAP szerkesztőségébe. ;) Sikerült egy egészen tűrhető témát választanom a felajánlottak közül: Szabadság (persze érintve a 48-as szálat). Egyelőre nem tudom, mi sül ki a dologból, de azért remélem menni fog. Van még majdnem egy teljesen hónapom a cikk megírásához, a közeljövőben pedig az angol és német prezentációmmal kell majd foglalkoznom. Most csütörtökön angolon Mostarról tartok előadást, márc. 26-án pedig németül a Jóbarátokról. Sajna a németet még el sem kezdtem, és angol is elég hiányos, szóval azt hiszem lesz mivel foglalkoznom az elkövetkezendő napokban, hetekben. Ezzel be is fejezném mai mondanivalómat, jó pihenést, áldott hétvégét! :)