egy tökéletlen lány nem fér meg a tökéletes családban

"Ahányszor rád nézek, mindig eszembe jut, hogy mekkora csalódás ez nekem."

"Olvastam a cikked, nem is annyira(!) rossz."


Ne törjétek magatokat, még a végén nem roppanok össze teljesen.

Te ostoba mindentudó!

Miért hiszed azt még mindig ember, hogy te jobban tudod? Annyi pozitív megtapasztalás után hogy nem tudod még mindig kiadni a kezedből a dolgokat Istennek? Csak letenni elé és azt mondani neki; vedd el tőlem, mert hiszem, Te úgyis a legjobbat tartogatod a számomra. Isten annyi mindent akar még nekünk mutatni, miért nem hagyjuk?

Az ember mindent túlbonyolít. Mikor fogja már fel végre, hogy nem tud olyat alkotni, ami Istent meglepné. Hiába a sok bravúrkodás, trükközgetés... mind lejárt lemez.

Elképzelem milyenek lehetünk mi Isten szemében. Mint mikor egy kisfiútól megkérdezi az édesapja, hogy csokit ettél ebéd előtt? Ő meg szemrebbenés nélkül rávágja, hogy nem, mikor a füléig csokis a képe. Isten előtt mind egyformán fedetlenek vagyunk. Az embereket átverheted, de Őt nem. Csak közben meg hinnéd már el végre, hogy Ő jót akar neked! Mégis hogyan beszélhetnék valamiről ilyen meggyőződéssel, ha nem saját tapasztalataimon alapulna? Én igazán szkeptikus vagyok, ezt sokan megerősíthetnék, ebben mégis teljesen biztos vagyok. Akkor miért viselkedem én is folyton ugyanígy? Egy idióta türelmetlenségből fakadó kattanással mindig átveszem az irányítást az életem felett, aztán meg csodálkozom, hogy én bizony nem így terveztem. Én nem akartam ilyen idiótán viselkedni, nem akartam félreérthető választ adni, nem akartalak megbántani. Akkor miért is nem fejezem be az állandó bravúrkodást???
Te ostoba mindentudó...

110%-ig mindenható

- az első cikkem, amit beküldtem a Közös(s)ég Missziói Magazinnak. Napokig agyaltam rajta, hogy mit is írjak, majd miután megírtam négy napon át javítgattam, átfogalmaztam, és a határidő előtt egy nappal elküldtem. Nem hittem volna, hogy bekerül a magazinba, de mégis bekerült, ráadásul különös tekintettel a nyaralásokra egy kis pluszpénz is jól jön. :) (ez utóbbiról eredetileg nem is tudtam, hogy jár, csak most olvastam). Rendkívül hálás vagyok érte, örülök, hogy végül is nem feleslegesen foglalkoztam vele annyit. Holnap a felhasználási szerződést is postára adom. ;) A cikk elolvasható a magazin buttonjára kattintva, de a Parokia.hu főoldalán is kint van ebben a hónapban.


Most, hogy ezt az örömömet is elújságoltam, áttérnék a többi apróságra. Aki már járt itt korábban, annak biztos feltűnt, hogy új fejléc került fel. Még nem döntöttem el, hogy tetszik-e, de ez valahogy nyáriasabb picit mint az előző volt, és ma délután kedvem volt ilyesmivel foglalatoskodni. Már csak azt sajnálom, hogy nincs Photoshopom, azzal tök szépeket lehetne csinálni, de most ez legyen a legnagyobb baj.
Öröm van azért is, mert holnap betöltöm a 18-at, és bár lényegében semmi nem fog megváltozni azért ez mégis feelinges. ;) Jövő héten Debrecenbe megyek a dics táborba, amit iszonyatosan kegyetlenül várok, aztán mikor hazajövök lesz egy kis kerti parti, majd másnap a szintén frissnagykorú barátaimmal is közös ünneplést tervezünk. Biztos jó lesz, és ahogy mondják; munka után édes a pihenés. Tegnap is festettünk anyával, de a nagy hengerrel egész hamar végeztünk. ;) Ma kicsit gyomlálgattam a kertben, és meg kell hogy mondjam, kifejezetten jó érzés volt végre kicsit kimenni a friss levegőre.
És hogy még egy örömömnek hangot adjak; Spanyolország legyőzte Németországot, így Hollandia a spanyol csapattal játszhatja majd le a döntőt vasárnap este. I can't wait! :D