Az Úr kegyelméből

Olyan nagy hála van a szívemben. Isten gondviselése körülölel. Az ifitábor fantasztikus volt. Kemencén voltunk a fiatalokkal, egy hetet töltöttünk ott szolgálatban, telve örömmel és Szent Szellemmel. :)

A délelőtti munkaidőre csupán a gatyarohasztó meleg nyomta rá bélyegét, egyébként az is élvezhető volt, annak ellenére, hogy meglehetősen kifáradtunk. Én az első napokban Mariettáékkal csiszoltam annak az általános iskolának a kerítését, amit sajnos idén bezártak. A "gravírozgatást" a rozsdaoldózás majd festés követte, utolsó nap pedig Viviékkel mentünk gyújtóst aprítani egy nénihez. Annak ellenére, hogy nagyon kimerültünk a hét végére, mégis azt kell mondanom, hogy ez a hét tökéletes volt. A délutáni kirándulások és egyéb mókás programok után olyan jók voltak az alkalmak. Isten ott volt közöttünk, szólt hozzánk, és úgy érzem végre az ifi is felébredt téli álmából. Halleluja!!

/Majd ha lesznek képek, lehet írok egy újabb bejegyzést a tábori élményekről/

És hogy az ifitábor előtti időkről is megemlékezzek, írok egy pár sort Szolnoki (világváros!!) látogatásunkról. Áronékkal a Rimóczi Daniék lakására mentünk le két napra.Tökéletes kikapcsolódás volt a közösen eltöltött idő. Rengeteg nevetés, bringázás, ping-pongozás, beszélgetés. Annak ellenére, hogy Marietta és én csupán fiúkkal voltunk körülvéve, borzasztóan jól éreztem magam.

És hogy időbeli ugrálgatásom még inkább zavart okozzon bennetek, most ideugranék közvetlenül a mai naphoz.

Ez a nap is olyan nagy ajándék volt a számomra. Reggel anyáék is felköszöntöttek (ja igen, szóval közben betöltöttem a 19-et). Új ágyat fogok kapni... már alig várom. :) Délután beugrottam a nyelvvizsga bizonyítványomért. Végre ez is a kezemben van. Onnan pedig mentem a Fény-képes könyvbemutatóra. Ez az alkalom is tök áldott volt, valamint végre én is hozzájutottam egy saját példányhoz a könyvből. :) Jó érzés valami olyannak a gyümölcsét a kezünkben tartani, ami régóta érlelődött, munkáltatott már kezeinkben....

És ha már az írásnál tartunk, közel egy év kihagyás után újra írtam a Közös(s)ég magazinnak. Ezúttal a vezetés volt a téma. EZT sikerült e hónapban produkálnom. Lehet, kicsit provokatívra sikerült, de a cikk alatt hagyott kommentár ellenében szíves örömest hajlom a véleménycserére, véleményformálásra. ;)

Az utolsó nagy hírem pedig, ha minden igaz, holnaptól én is agafonos leszek. Hamarosan tehát egy 70-es számra kéne cserélnetek a telefonkönyvben a számomat. ;) Isten áldjon mindnyájatokat gazdagon!!

u.i.: ami az előző,  "káoszos" bejegyzést illeti, e tekintetben is békességre leltem Istenben. 'Szívemben hála hála hála hála az én szívemben...'

Füstbe ment terv

Képzeljétek kedveseim, tegnap volt egy éves a blog!! :) Erről nemigen lehet mit írni, ez csak szimplán jó. :) Viszont ami a szilveszteri terveimet, illetve csak szimplán A tervet illeti, kicsit összejöttek a dolgok... illetve csak egy valami. Úgy terveztem, hogy a MEGA szilveszterre megyek (Omega - Agapé gyüli közös szilvesztere), de a napokban egyre rosszabbul lettem (torkom fáj nagyon, meg a fejem kegyetlenül, meg tudjátok, mikor így lüktet a fejetek... vagy mi. Mikor már érzed, hogy ez már majdnem láz...) És bár nagyon akartam menni, de így nem merem bevállalni a több, mint másfél órás utazást, főleg ha a hazajövetelre gondolok... Úgyhogy végül is Hajniékhoz megyek és Mimiékkel múlatom az időt, ami sokkal nyugisabb lesz - gondolom, - de legalább le tudok dőlni pihenni, ha nagyon rosszul vagyok. Bosszantó, de... such is life.

u.i.: Főleg Imola miatt rossz nagyon, hogy nem megyek MEGA szilveszterre, de felhívtam, és mikor nagy bűnbánóan bocsánatot kértem, olyan aranyos volt. Megígértette velem, hogy ha le akarok feküdni, akkor mindenképpen az ő ágyába, és gyógyuljak meg, és annyira jáááj, nekem van a legdrágább, "legtisztaszívűbb" unokatestvérem. :)

Egy szemelvény a Géczy család életéből

Családi ebéd, apa szülinapja

Áron: De durva, apa már elmúlt fél évszázados.
Ráhel: Az igen! És az milyen durva, hogy az ilyen kis fél évszázadokból még csak húsz telt el Krisztus születése óta... akarom mondani negyven.
Apa: Tényleg érdekes így belegondolni. Így nem tűnik soknak az a kétezer év. De ha arra gondolok, hogy már huszonegy éve lakunk itt.
Anya: Régebb óta, nem?
Apa: Nem, '89-ben költöztünk ide.
Ráhel: És akkor még kb. üres volt a lakás, most meg már nincs egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem.
Apa: Igen, de most megint kezd kiürülni a ház. Mimi már elköltözött itthonról...
Ráhel: Tényleg. Meg idővel Áron is elköltözik, meg én is.
Áron: Igen, már nincs olyan távol, mikor én elmegyek itthonról.
Ráhel: Áron után meg majd én is férjhez megyek, ha leérettségiztem, vagy lehet csak egyetem után...
Ábel: Áron te miért? Összeköltözöl a Krisztiánnal?
Áron: Nem, Ábel nem! Csak neked nincsenek barátaid, és hiszed azt, hogy az embernek ha van barátja összeköltözik vele. Nem Krisztiánnal, hanem majd ha megházasodom... /nevetve:/ Krisztiánnal max. ha buzi leszek.
Mindenki: Ároooon!
Apa: Hálát adok az Úrnak a gyermekeim egészséges szexuális beállítottságáért.
Mindenki nevet.
Apa: Komolyan mondtam...

nosztalgia.

Idáig fajult a szülinapi bulim. Jó volt, szép emlék. :)

110%-ig mindenható

- az első cikkem, amit beküldtem a Közös(s)ég Missziói Magazinnak. Napokig agyaltam rajta, hogy mit is írjak, majd miután megírtam négy napon át javítgattam, átfogalmaztam, és a határidő előtt egy nappal elküldtem. Nem hittem volna, hogy bekerül a magazinba, de mégis bekerült, ráadásul különös tekintettel a nyaralásokra egy kis pluszpénz is jól jön. :) (ez utóbbiról eredetileg nem is tudtam, hogy jár, csak most olvastam). Rendkívül hálás vagyok érte, örülök, hogy végül is nem feleslegesen foglalkoztam vele annyit. Holnap a felhasználási szerződést is postára adom. ;) A cikk elolvasható a magazin buttonjára kattintva, de a Parokia.hu főoldalán is kint van ebben a hónapban.


Most, hogy ezt az örömömet is elújságoltam, áttérnék a többi apróságra. Aki már járt itt korábban, annak biztos feltűnt, hogy új fejléc került fel. Még nem döntöttem el, hogy tetszik-e, de ez valahogy nyáriasabb picit mint az előző volt, és ma délután kedvem volt ilyesmivel foglalatoskodni. Már csak azt sajnálom, hogy nincs Photoshopom, azzal tök szépeket lehetne csinálni, de most ez legyen a legnagyobb baj.
Öröm van azért is, mert holnap betöltöm a 18-at, és bár lényegében semmi nem fog megváltozni azért ez mégis feelinges. ;) Jövő héten Debrecenbe megyek a dics táborba, amit iszonyatosan kegyetlenül várok, aztán mikor hazajövök lesz egy kis kerti parti, majd másnap a szintén frissnagykorú barátaimmal is közös ünneplést tervezünk. Biztos jó lesz, és ahogy mondják; munka után édes a pihenés. Tegnap is festettünk anyával, de a nagy hengerrel egész hamar végeztünk. ;) Ma kicsit gyomlálgattam a kertben, és meg kell hogy mondjam, kifejezetten jó érzés volt végre kicsit kimenni a friss levegőre.
És hogy még egy örömömnek hangot adjak; Spanyolország legyőzte Németországot, így Hollandia a spanyol csapattal játszhatja majd le a döntőt vasárnap este. I can't wait! :D

Áldom Nevedet!

...ezt a számot hallgatom éppen, és olyan jóóó. :) És hogy amúgy mi újság? Teleleget a szünet, de hál' Istennek még az elején vagyunk. Most elég nagy a felfordulás a lakásban, mert újítjuk a nappalit. Festünk, tetőgerendázunk, vettünk egy tök jó plazmát, és olyan kandallónk lesz, mint Fábry bácsinak a vidéki nyaralójában ;) Ennyit a nappalinkról és a a hozzá tartozó felfordulásról. Majd ha kész lesz minden teszek fel képet. ;) Amúgy meg. Most június végén lesz még egy Keresztút koncert Marosváráshelyen, ott három napot töltünk majd el (azt hiszem), aztán reménység szerint még akkor, a hazautazás napján Imolával lemegyünk Gárdonyba, és eltöltünk ott pár igazán nyaralós, beszélgetős napot. :) Július 12-17-ig leszek Debrecenben a dics táborban, amit kegyetlenül iszonyatosan piszkosul várok, de előbb még 8-án nagykorúvá érek. :D :D :D