Élünk, Mozgunk, Vagyunk.

   Furcsa, zavarodott karácsony előtti hangulat. Persze ez így badarság, mert nem a karácsony miatt vagyok zavarodott, de ez most lényegtelen. A vicces csak az, hogy ez a zavarodottság és bódult állapot épp a karácsony időszakára esik. Mit lehet tenni? Sokat gondolkodni, álmélkodni, megállapítani, hogy mennyire kéne már takarítani, mennyire kéne már készülgetniük azoknak a bizonyos házidogáknak és prezentációknak, konstatálni, hogy ajándékötletek terén idén sem lettem kreatívabb, jókat beszélgetni Áronnal, a bátyámmal, kevésbé színvonalas, de annál viccesebb párbeszédeket folytatni Ábellel, az öcsémmel, sokat gondolni távolban lévő egyetlen nővérkémre, valamint újra és újra az Úr elé vinni már sokszor megválaszolt kérdéseket... néha újakat is persze, néha csak rámosolyogni az Atyára... igen, azt szeretem. :)

Mt 6,24

- RÁHEL, GYERE, FŐZD A KRUMPLIT!! (8:30 am)

Kitört a harmadik világháború??

Édes vagy keserű álmomból (már magam sem emlékszem) fölriadva, takaróm a földre hányva, bokámat fájdalom kíséretében az ágy sarkában hagytam, rohanok a konyhába, hogy ételt adhassak az éhező menekülteknek.

Kiérek. Megérkeztem. Menekültek sehol, csak drága családom tagjai bóklásznak néhol higgadtan, néhol sietősen. Nincs itt semmiféle háború, csak anyának sikerült megint kissé nagyobb hévvel kifejeznie magát, mint amit a helyzet kívánt volna.

A nap első fele főzéssel, csiszolással és porszívózással telt, a második pedig halál értelmetlen dolgokkal. Komolyan gáz. Szinte az egész estét - magam sem tudom hogy sikerült, - de a facebookon töltöttem. Hajnali egy körül, mikor ágyamban fekve végiggondoltam napomat, rájöttem, hogy ez pont az az életforma, amit el akartam kerülni ezen a nyáron. A beismerés és szörnyülködés következménye volt a tegnapi nap, amit Isten hiszem, hogy gazdagon megáldott...

...

Ha te is úgy éreznéd, hogy sok időt szórsz el feleslegesen, és keveset vagy az Úrral, kezdetnek olvasd fel magadnak hangosan a 119. zsoltárt. Tudom, hogy első ránézésre ijesztő (az összes zsoltár közül a 119. a leghosszabb), de ahogy olvasod, valami megváltozik benned. Egy próbát megér, nem?? ;)

csak a fejfájás beszél

Szétrobban a fejem, úgy fáj. Viszont ha ilyen furamód ráncolom a homlokom, akkor csillapodik a fájdalom... egy picit.... na jó, ez beteg. Olyan dühös vagyok! De nem írom le miért, ahhoz most túl lusta vagyok. Ráadásul a fizika mérésem is négyötöd lett, nem értem mi nem volt benne jó. Most 4,25-re állok, sanszos, hogy ebből már nem lesz ötös. Egyszerűen elééég. Nem akarok bioszt meg fizikát tanulni. Egyetemre akarok menni a humán tárgyaimmal, amiknél esetleg valamilyen szinten tudok érvényesülni, lediplomázni, férjhez menni, gyerekeket szülni és nem egy középiskolában... (nem találom az esztétikailag megfelelő, ugyanakkor ideillő szót)

De legalább aranyos a kínai cserediák. Hihetetlenmód megörül magának, ha megért egy magyar szót. Ma pl. Boti ránk szólt fizikán, hogy "aranyosak, ahogy csevegnek, de kérem inkább figyeljenek!". És ebből ... (de durva, most esik le, h nem is tudom h hívják) megértette az "aranyos" szót, és percekig dőlt a nevetéstől. Aranyos volt, feldobja az ember napját. :D De ha már a fizika óránál tartok. Komolyan mondom, ma megállt az óra. Ránéztem; 25 van, ránézek fél óra múlva és még mindig csak 32. Ez mi??
Na jó, most ennyi tellett. Tényleg szétrobban a fejem, és különben is hív a kötelesség, megyek, végigszántom Prontóval a lakást.

i'm not crazy. i'm really not!

Miért néz rám mindenki a "ha életben akarok maradni azt hiszem jobb, ha megyek" nézéssel? Nem őrültem meg, és nem, nem a Szívek szállodája váltotta ezt ki belőlem, úgyhogy Ábel nyugodtan visszahozhatod a DVD-imet. Talán pont "ti" vagytok, akik ezt kiváltjátok belőlem, és nem hiszem, hogy ezért az információért egészen Delphoi-ig kéne repülni. És hogy miért kezdek éjfélkor hűtőt súrolni, majd utána hajnali fél ötig vasalni? Mert ha mindezt éjjel csinálom legalább nem köt belém mindenki, és talán picit azért is, mert van egy ilyen hülye érzésem, hogy a nappal végzett házimunka időpocsékolás. Na jó, talán picit mégis megőrültem, de,dedede mindennek megvan az oka.
Igazándiból azt vettem észre magamon, hogy keresve keresem az alkalmakat, amikor elszabadulhatok itthonról. Egyszerűen azt érzem, bármit csinálok vagy nem csinálok az rossz.
... csak az a sok kis beszólás, megjegyzés, amitől ha lenne egy revolverem talán rögtön főbe lőném magam. Mikor repülhetek már ki innen? ? ? ? ? ? ?