7VG-m

szombat délután.napsütés.fejfájás.fáradtság.semleges kedv - jelenleg ezek a szavak jellemeznek engem és környezetemet. Igazándiból csak azért kaptam most kedvet írni, mert megtudtam, hogy Mimi innen informálódik felőlünk, szóval gondoltam kicsit jobban rástartolok a hírek közvetítésére. Ez a hét sem volt se izgalmasabb, se unalmasabb, mint az előző, de egész kellemesen telt. Úgy tűnik, tényleg van esély az időjárás javulására, ami azért is jó hír, mert eszkimó barátom már háromszor telefonált, hogy kéri vissza a csizmáját. Na de komolyan, a hőmérőm jelenleg 10 fokot mutat - ez már haladás, nem? ;) Tegnap is voltam ifin, és naggggyon jó volt. :) Remélem jövő héten is el tudok menni, persze ez kétséges, főleg, hogy B heti péntek lesz. :S Na mindegy, ez még a jövő zenéje, bízzuk az Úrra. :)
Anya hétfőn utazik Hollandiába (már megint - a kis mázlista :P), és most több, mint egy hetet kint tölt majd. Neki jó lesz, nekünk kevésbé, gondolom megint a "napról napra egyre üresebb a hűtő, majd hét végére már csak ketchup és tej lesz benne" állapotra számíthatunk, de segáz, az ember ilyenkor rádöbben, hogy mennyire felfordul az otthoni élet anya nélkül.
Még két dolgot fűznék az előző bejegyzéshez, az egyiket el is felejtettem akkor leírni, a másik pedig kicsit "kifejtősebb" téma. Az első a múlt pénteki andoros farsanghoz kapcsolódik. Azért van abban valami, ha az embert nem ismeri fel a volt ofője, akinek ráadásul csupán egy osztálya volt egész (eddigi) életében, és az is csak három éve. Se Annát, se engem nem ismert fel, na persze tudom, hogy nem voltunk túl domináns lelkek abban a suliban, de ez számára akkor is nagyon kínos - szerintem. Na mindegy, ez csak eszembe jutott. A másik, hogy mivel az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatott az írás, és tervezem, hogy a jövőben talán ilyesmivel foglalkoznék, gondoltam nem árthat egy kis gyakorlat; beszálltam a suliújság, az ALAP szerkesztőségébe. ;) Sikerült egy egészen tűrhető témát választanom a felajánlottak közül: Szabadság (persze érintve a 48-as szálat). Egyelőre nem tudom, mi sül ki a dologból, de azért remélem menni fog. Van még majdnem egy teljesen hónapom a cikk megírásához, a közeljövőben pedig az angol és német prezentációmmal kell majd foglalkoznom. Most csütörtökön angolon Mostarról tartok előadást, márc. 26-án pedig németül a Jóbarátokról. Sajna a németet még el sem kezdtem, és angol is elég hiányos, szóval azt hiszem lesz mivel foglalkoznom az elkövetkezendő napokban, hetekben. Ezzel be is fejezném mai mondanivalómat, jó pihenést, áldott hétvégét! :)

történjen már valami!!! Nem történik semmi? :O

Sok minden jut most eszembe, mit le szeretnék írni, csak egyelőre nem tudom, hol kezdjem. De minden jön szépen sorban. Először is, pénteken terveztem, hogy megyek Agapé ifire, de reggel kiderült, hogy áron Győrbe megy, így kicsit fontolóra vettem a dolgot, hogy egyedül utazzak-e másfél órát, ráadásul az útra sem emlékeztem pontosan. Aztán Nono hívott, hogy aznap este lesz farsang a Mókusban (böjt idején? - na mindegy), és Annával is megbeszéltük, hogy akkor most bemegyünk, és dumálunk egy jót. Küldetés teljesítve. Anna sokat mesélt a zenekaráról (Dawnlight), a dalai hátteréről, és nagyon jó volt hallgatni. Ma küldött magyar szöveget is, és vannak benne nagyon elgondolkodtató részek. Idézek, ez engem nagyon megfogott:

Hogyan tudsz még lélegezni a sok felszínességedtől?
Hogyan tudsz őszinte szavakat hazudni?
Ne áltasd magad,hogy nem tudod ki vagy!

Annáék demóját amúgy meg tudjátok hallgatni itt: http://www.myspace.com/dawnlightofficial
Szóval a péntek este jó volt, és jövő héten remélhetőleg már tényleg el tudok menni ifire. :) A szombat elég unalmasan alakult, igazándiból csak arra emlékszem, hogy voltam kamarán (hegedű), meg arra, hogy megírtam magyarra a fogalmazást. Viszont a mai napon egészen tevékeny voltam. Délelőtt ugye gyülekezet, délután meg kitakarítottam az egész szobám, tanultam, sütit sütöttem és Isteni sugallatot néztem. :) Lassan vége a napnak. Még annyit hadd osszak meg, hogy mennyire örülök, hogy a szombati Keresztút koncertnek ilyen jó visszhangja van. :) Ma mutatta Ági, hogy a Reformátusok lapjában van rólunk egy fotó, ami a Ráday utcában készült, valamint a Magyar Rádióban is beszélt egy fiatal férfi a szombati Keresztút koncertről. Ezek szerint hiába voltak ezúttal kevesebben, az emberek nyomós részénél jó és '"ütős" hatást értek el anya szövegei, ami végső soron pozitívum. Holnap suli, de fel a fejjel, már csak kevesebb, mint 3 évet kell a Mayorba járnom (*édes Istenem*). Most a leírtakhoz kapcsolódóan kerestem egy fotót Annáról és rólam, ami Annáék egyik koncertjén készült a Kék Yuk bejáratánál. A koncert 2009. április 10-én volt. :)

Van más is, amiről írnék, de arról majd inkább máskor, ma valahogy nem megy nekem a fogalmazás... :) Bye!